Tavasz volt, ő mégis feketében járt,
vállára szállt egy kis madár,
játszott vele és vidám volt,
közben a fekete meg zöldre változott.
A harmónia látszatott, amit e két lélek épített,
összeomlott, amikor a madárka beteg lett.
Sas volt ő, nem is kis madár,
hogy megtalálja önmagát, már messze jár.
A szürke meg a hegytetején áll,
s csendben a jövőre vár,
hogy kapjon még egy esélyt a sorstól,
mert fontos lett neki a madár,
aki érte megváltoztatta a valóságot,
s a szürke ezért nagyon hálás volt,
de már nem várt mást,
csak a sas madárt.