Aki fákat ültet, életeket ültet!
Megérdemel tőlünk minden tiszteletet.
A fák állnak s bölcsen mindent megjegyeznek,
Miféle életet élnek az emberek.
Kérgükbe zárnak egy egész történelmet,
Embert: jót és rosszat, ördögöt és szentet.
Ha értenénk őket, tudnának mesélni,
Tanácsokat adni, oktatni, nevelni
Arról amit láttak, kik alattuk jártak,
Csatákat vívtak vagy valamire vártak.
Alacsony vagy sudár: minden fa égig ér,
Öleld meg ha tudod, mindennél többet ér.
Csendes megfigyelők, ők mindíg csak adnak:
Madaraknak ágat mire fészket raknak,
Méheknek sok mézet, napfénytől fényeset,
Megfáradt vándornak alváshoz fekhelyet.
Aki fákat ültet, életeket ültet!
Meghajolva dug le vesszőt, szeretetet.
A ledugott vessző magát fává növi,
Alattunk a földet teli s teleszövi
Gyökerekkel melyben idő s élet lüktet,
Mert életet ültet az aki fát ültet.

Göteborg, 2013-03-09