Csak egy karó XIII.

Az éjjel nem jól aludtam
csak forgolódtam az ágyban,
korán a határban voltam
mert friss levegőre vágytam.

A karó is már ébren volt
és lehajtott fejjel állt ott,
úgy csinált mintha nem látna
és velem egy szót sem váltott.

„Mi van veled, te kis karó?
Mért haragudtál meg rám?
Rossz fát tettem én a tűzre,
hogy már egy szót sem szólsz hozzám?”

„Én benned mindig megbíztam
és, hogy őszinte vagy hozzám,
de tegnap este megtudtam
hogy nekem te is hazudtál.

Többször elmesélted nekem,
sajnálod otthon a népet,
de te egy modern festő vagy
úgy mint ez a festett képed.

Mindig csak azt mondtad nekem
sokat éhezik otthon a nép,
de az este Tv-ben hallottam
ez csak egy falsul festett kép.

Az a Tv az este azt mondta,
hogy ki szorgalmasan tesz-vesz,
azoknak egy-két év múlva
már boldogabb életük lesz.”

„Látszik tegnap nem olvastad
amit Luis Amstrong mondott:
Egy kis kutya a farkával
szó nélkül több érzést osztott.

És nagyon fontos a remény
mert most már csak jobb tud lenni,
és egy szép napon majd újra
tud mindenki eleget enni.”

Egy olyan karó, akinek
mindent el kell magyarázni,
az nagyon keveset ért meg
és többször elfog még ázni.