Csak egy kis karó XIV.

Vasárnapon később kelek
hogy tudjam, hogy ez hétvége,
csak forgolódom az ágyban
de még nincs semmi értéke.

Amióta nem dolgozom
mindennap olyan egyforma,
és ezért nekem a napok
csak egy másfajta agytorna.

Feltápászkodok szép lassan
mert sietnem ma már nem kell,
nem vár engem senki sehol
mint azelőtt minden reggel.

Az írás az egyedüli
amiért érdemes élni,
kis pohár pálinkát inni
és a holnapot megérni.

Majd lassan fel is öltözöm
addig a kávém is kész lesz,
megiszom egy kis kenyérrel
's egy kiskanál akácmézzel.

Felveszem a gumicsizmám
az éjjel ismét havazott,
és a határba kimegyek
és ott friss nyomokat hagyok.

Oda érve a karóhoz
elég sok havat tapostam,
de, hogy őt meglátogassam
pillanatig sem haboztam.

Kerestem őt ott sokáig
mindig szoktam rá ügyelni,
de ma nem találtam sehol
biztos elvitték tüzelni.

Nem lesz már ezután senki
akit meglátogathatok,
egy napon úgy mint most ő is
én is a fűbe harapok.

Elbúcsúzom mindenkitől
nincs tovább kivel beszélnem,
nem tudom, érdemes e még
holnap még ide benéznem.