Energia italtól pörgő
drogtól-alkoholtól bódult emberöltő,
mindent oda ad a telhetetlen mának
élet csapódik az útra hajló fának.
És az évgyűrű csontokkal törik,
ember és a fa haldoklik reggelig,
mire a hajnal bontja az éj falát,
a teremtő siratja mind a két fiát.
Döbbenet ül, szél szárnya se rezzen,
fa és az ember átlép a kereszten.
Energia italtól pörgő
drogtól-alkoholtól bódult emberöltő
szorítsd magadhoz a szökő józanságot,
horgonyozd le vele e lebegő világot,
hagyd meg életét az útra hajló fának
jobb öreg bölcsnek, mint holt ostobának! |