| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kész átverés... Ideje:: 03-31-2013 @ 08:19 am |
|
|
|
|
Körülbelül két hete történt, rohadtul csörgött a vezetékes városi telefonunk, kitartóan, hosszasan, természetesen én a telefontól a lakás legtávolabbi pontján tevékenykedtem, közben drukkoltam magamnak, hogy oda érjek, mielőtt elhallgat. Az utolsó millimétereket futó lépésben tettem meg, (na persze fájós térddel és derékkal, csak úgy szeltem a hosszúságokat, tutira két hét kell ahhoz, hogy hajnalonta kikászálódjak az ágyból, Tündi szokott felhúzni, -Tündi egy kitalált személy, ő az ihletem, mindig velem van és diktál - belé szoktam kapaszkodni) és közben imádkoztam, hogy tartson ki a telefonáló, mindjárt itt leszek, jövök már, még egy utolsó mozzanat és felkapom, ha addig élek is.
Sikerült, igen mindkettő, élek is és fülembe hallom egy kellemes női hang bódító orgánumát, biz'isten, ha fiú lennék, biztos, hogy találkoznék vele egy randi erejéig, no persze, ha fiatalabb lennék, nem fájna itt, ott amott, no jól van, miközben ezen elmerengtem visszapottyantam a valóságba.
Kellemes női hang, illedelmesen bemutatkozik, de azt hiszem legjobb lesz, ha idézem a csevejünket.
- Jó napot kívánok, XY vagyok és ha nem zavarom Önt, szeretnék feltenni Önnek két kérdést.- mondta kedvesen, simogatóan.
Hm.. gondolkodtam, mi bajom lehet tőle, egyébként is roppant kíváncsi voltam, hogy mit akar, illetve mit szeretne. Legfeljebb ha nem tudok válaszolni a kérdésére, mert olyan jellegű amit tudnom kellene, de nem tudom, úgy kell nekem, miért nem tanultam meg az iskolában, vagy miért nem fejlesztettem ismereteimet, tudásomat azt a picinykét tovább, legfeljebb égek mint az a bizonyos HÁZ, vagy mint a rongy. Tökmindegy ilyen szempontból, de hátha nem...
- Természetesen, várom a kérdését. - mondtam én is udvariasan bemutatkozva minden illemszabálynak eleget téve.
- Első kérdésem az, hogy milyen márkájú mosóport használ Ön és milyen kiszerelésben, por alakban vagy folyékonyat, vagy gömböt?- kérdezi nyájasan.
No ez meg mi a túrót érdekli ezt a csajszit, halvány fogalmam sem volt, még csak nem is gyanítottam, hogy miért ez a kérdés. Mit akar? No mindegy, gondoltam hamarosan kiderül. Válaszoltam illedelmesen.
- Köszönöm szépen, Ön nagyon kedves (ajaj, itt már egy kissé megtorpantam, gondolkodóba estem, ettől vagyok kedves, hogy erre az egyszerű pont nélküli kérdésre jól válaszoltam, vagy hogy egyáltalán válaszolni tudtam. Miért, mit feltételezett rólam ez a kedves orgánum, meg sem tudok szólalni ha felveszem a telefont, vagy mi van? Jó, kedves vagyok, oké, most már roppant kíváncsi is vagyok!
- Köszönöm szépen, második kérdésem az, hogy Ön egyedülálló vagy kapcsolatban él? - kérdezte nyájasan, majdhogynem szexis hangon.
Ejnye, az anyád mindenét, hát mit akarsz Te, csak nem? No hát akkor rossz helyen kopogtatsz kis pofám, mert engem néhány dologra - naivitásomból kifolyólag is - rá lehet ugyan beszélni ami az értékrendembe, morálomba belefér, no de ez azért nonszensz, ha AZT akarod.
No miután így kimérgelődtem magam, illetve a döbbenettől felocsúdtam, válaszoltam a kérdésére.
- Nem, nem vagyok egyedülálló, kapcsolatban élek, illetve házasságban. - mondtam neki és azt gondoltam magamban, na erre varrjál kilincset kedvesem, vagy gombot, vagy a fene tudja már, hogyan kell mondani, tökmindegy, itt ugyan nálam nem jössz be.
- Ha házasságban él, még jobb (na ne, ezt azért már nem tűrhetem, én is és a férjem is, azért álljon meg a menet ha jön, szintén mérgelődtem) akkor mindketten tudják használni. Gratulálok Ön nyert egy konyhai robotgépet.- mondja a nő kedvesen.
No most viszont megszólalni alig tudtam - milyen igaza volt, ha azt gondolta, hogy nem tudok megszólalni talán ha felveszem a telefont -, volt bennem öröm, hiszen soha életemben nem nyertem még semmit, még nagyobb öröm, hogy főleg nem ilyen könnyedén nem nyertem semmit, tutira megválaszolni pillanatok alatt a két kérdését, no de azért itt volt egy kis üröm is a végén, mert a bal agyfélteke megszólalt: No-no, ne örülj annyira, vigyázz, vegyél vissza a lendületből, elég az örömmámorból, lazíts,nyugodj meg, vegyél mély levegőt, koncentrálj! Igen, hallgattam rá, mert a bal agyfélteke nálam erősebb a jobbnál, érdemes odafigyelni rá.
- Konyhai robotgépet, hogyan, miért, no ne idegesítsen már kedves! Hol vehetem át, kipostázzák, vagy elhozza személyesen kedves?- kérdeztem tőle lelkesedve.
- Nem, azért nem ilyen egyszerű a dolog. Szeretném kérni a lakáscímét, ahová elküldjük a meghívót az XY. kerületi Műv.Házban tartandó termékbemutatónkra, hozhatja a férjét is, ott vásárol az általunk bemutatott termékből ugyanolyan értékben mint a megnyert konyhai robotgép, ezután kap egy sorsjegyet és ha szerencséje van, az Ön számát fogják kihúzni és viheti a gépet. Gratulálok!
Még nyomta volna a sódert, de mérgemben lecsaptam a telefont és dühöngtem. No nem nagyon, csak egy kicsit, Tündi meg is kérdezte, hogy mi bosszantott fel ennyire, szegénykémen töltöttem ki a bosszúmat kegyetlenül.
- No húzzál innen kifelé, mert nem állok jót magamért! Még, hogy nyertem, egy nagy frászt! Hülyének néz ez a csajszi engem?
Még, hogy egy konyhai robotgépet, mintha nem lenne mindegy, hogy golyóval mosok, vagy porral, vagy mosószappannal, vagy kézzel vagy géppel, vagy, Tündi menj innen előlem, mert szíjat hasítok a hátadból! - mondtam szikrákat szóró szemmel és akkor meghallottam a jobb agyfélteke hangját!
"Nyugalom, nyugalom a hosszú élet titka! Ne add fel, ha sokáig élsz, még megnyerheted azt a rohadt robotgépet." No, gondoltam, most meg a jobb agyféltekém irányít? Csendre int? No utána kell néznem a pszichológiai ismereteimnek, mit tudok kihozni még ebből a két fél "tekéből". |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-31-2013 @ 02:06 pm
| Hozzászóló: nemtom (Ideje: 03-31-2013 @ 09:56 am)
Comment: Kedves Gina! Ilyen a direktmarketing. Magam részéröl kifejezetten élvezem az ilyen telefonokat. Kezdem azzal, hogy megkérem , mondja mégegyszer a nevét, hogy fel tudjam írni. Ha ez nem elég, kérem a telefonszámát, hogy késöbb vissza tudjam hívni.Ha ez is kevés közlöm, hogy mostantól rögzitem a beszélgetést, hogy el tudjam mondani a gazdámnak, mert itt én csak a takarító vagyok. Majd, ha ez sem elég, közlöm, hogy nem mertem megmondani az igazat, nem vagyok házas, hanem homoszexális párban élek a Józsival. Akkor felteszem a kérdést: így is nyertem? Ha még mindig nem sikoltozik, megkérem, hogy küldje el telefonon a nyereményemet. Na, látod nálam igy dolgozik a Tündi. Köszönöm, hogy olvashattalak. Tamás
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 03-31-2013 @ 10:16 am)
Comment: Kedves Tamás! Őszintén örülök Neked. Annak pedig kifejezetten, hogy Neked is van egy "Tündid", aki úgy ítélem meg, hogy sokkal leleményesebb, humorosabb, mint az enyém, de majd átküldöm Hozzád egy kis szakmai továbbképzésre, ha megengeded. Imádom a humort, mondhatom azt, hogy minden eseményben keresem, illetve mindent a humorosabb oldaláról közelítek meg, életelemem, melyet úgy látok prózáidban, hogy Neked is. Akkor viszont "rokonlelkek" vagyunk, hiszen a mai frusztrált világunkban nélkülözhetetlen. Tetszett, ahogy tovább fokoztad a telefonbeszélgetést, gondolom a hölgyemény szóhoz sem tudott jutni amikor a Józsi nevét említetted, bár lehet, hogy ha az én marketinges telefonálómnak említed ezt a tényt, nem ült volna döbbenet az arcára, mert lehet, hogy Ő is MÁS volt, ahogy meg tudtam ítélni kellemesen búgó hangját. Őszintén örülök Neked, azt hiszem, hogy jól fogjuk érezni magunkat egymás humoros írásai által. Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel: Évi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 03-31-2013 @ 12:29 pm)
Comment: De hányszor csöng nálunk is! Magam Tomi "vonalát" viszem, ha nem is annyira elmésen! üdv. fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 03-31-2013 @ 02:17 pm)
Comment: Én általában azzal intézem el a kérdést, hogy mikor elkezdi, elmondom van két perce, mert tudom, hogy a munkáját végzi, de utána leteszem a telefont. Általában ez be szokott jönni, mert elköszönnek. A központozást nézd át. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 03-31-2013 @ 02:38 pm)
Comment: Kedves János! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad e kis szösszenetemet.
Szeretettel: Évi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 03-31-2013 @ 02:43 pm)
Comment: Anna drága! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál - központozást átnézem -, én általában úgy szoktam "lerázni" őket, hogy a szavába vágok, tudom, hogy ez nem a legintelligensebb formája a diskurzus befejezésének, mert ilyet nem illik, de általában hatásos. Az első mondata után amikor már majdnem elkezdte a másodikat, megköszönöm a hívását és leteszem a kagylót. Egy idő után nagyon idegesítő tud lenni, de sajnos ilyen világban élünk. Szeretettel: Évi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 03-31-2013 @ 07:32 pm)
Comment: Éva, nagyon tetszett az írásodban az a hétköznapi, sokunk által naponta megélt naivitás, ahogyan felvesszük a telefont, és beengedjük az életünkbe a legdurvább marketinget. (Én egyszer el is mentem egy meghívásra, ott bármennyire erősködtek, mondtam, hogy a telefonban azt mondták feltételek nélkül jöhetek, az ajándék már a válaszokért az enyém; hazavihettem egy citromfacsarót és egy tésztaszedő kanalat :-))). Többet nem hívtak. ) Szóval nagyon szépen, lépésről lépésre vittél, és fenntartottad bennem a kíváncsiságot, hogy megtudjam, hogyan vezeted ki a történetet. A szóhasználatod, a megfogalmazásod emberi, tiszta, ettől bent tartott az írásod végig. Tetszett.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 03-31-2013 @ 11:30 pm)
Comment: Kedves Gina, bizony dok vacsoránkat elrontottak már ilyen telefonhivásokkal, olyannyira ment, hogy már fel sem veszem a telefont. Ha nem ismerős a név vagy a szám az azonositón, tőlem csöröghet. Akinek fontos ügye van velem, majd hagy üzenetet. Viszont jót mulattam Rajtad is meg Tündin is, nagyon jól irsz!
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 04-01-2013 @ 11:18 am)
Comment: :)))) No, igen. Élmény volt olvasni, pedig amikor én vagyok épp a céltábla, akkor én sem élvezem annyira. Valójában tényleg csak humorral lehet felfogni ezeket az akármilyen próbálkozásokat, melyeknek egyetlen célja, az üzlet. pipacs :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 04-01-2013 @ 01:27 pm)
Comment: Kedves a_leb! Nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszett az írásom és annak pedig végképp, hogy megosztottad ez irányú tapasztalataidat. Akkor Te még "jól is jártál", no igen, relatív, legalább kaptál "valamit". Én is "elmondom" a mi történetünket a férjemmel. Kb. két hete történt, millió - vezetékes, mert nem titkos a szám, miért is lenne? - csörgés, a férjem mindig felvette, én már tettem rá nagy ívben, nem kérdeztek sokat, csak pld. melyik csatornát nézzük legszívesebben, mi a kedvenc zenénk, stb..ilyen semmitmondó kérdések, rövidek voltak. No és akkor jött a meglepi! Felhívja a férjemet egy bájos, kedves női hang, hogy Ő a nyerő, legyen szíves befáradni az XY. kerületi akárhová (Üllői ut akárhány szám) és ott átveheti a 4o.ooo.-Ft-os ajándékot. Semmi vásárlás, tuti összeg az övé. Kaján vigyorral az arcomon- nem tudtam lebeszélni, hogy ne menjen - utána szóltam, hogy "kedvesem aztán haza gyere a negyvenessel, nehogy elbarangolj nekem a "sok" zsozsóval máshová. Persze Ő is tudta, érezte?, hogy ez csak is kész átverés lehet, de gondolta, hogy megnézi, hogy mi a pálya ez ügyből kifolyólag.Megtalálta az Üllőin a házszámot, be is gyalogolt, végig hallgatott egy másfél órás termékbemutatóról szóló "szösszenetet", végül közölték vele, hogy nem úgy van az kérem szépen, hogy csak simán, tutira nyerünk, ki mondta ezt a marhaságot. Férjem megpróbált volna intelligensen válaszolni a kérdésre, de leintették. No és miután én már tűkön ültem, hogy mikor ér haza, berobogott egy nagy csokor rózsával - télvíz idején - vigyorogva. majd nem megfeddtem, hogy csak nem a nyereményedet tékozoltad el erre a virágra? És jót nevettünk ezen eseményen.
Nos, azóta én sem veszem fel a telcsit, ha ismeretlen a szám. Egyébként visszataszító, hogy mit meg nem tesznek a reklám érdekében. Szeretettel: Évi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 04-01-2013 @ 01:33 pm)
Comment: Teru kedves!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél - számomra fontos a Te véleményed (is) nagyon - én is úgy gondolom, hogy a családtagokon és a barátaimon kívül, akik bármikor hívhatnak, nincs fontosabb és ők úgyis "megtalálnak".
Szeretettel: Évi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 04-01-2013 @ 01:35 pm)
Comment: Kedves Pipacs! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, igen, a "pálya széléről könnyű kiabálni, hogy milyen bíró", de amikor velünk történnek az események, csak is a humor (humorérzék) segít.
Szeretettel: Évi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: nemtom (Ideje: 04-01-2013 @ 02:04 pm)
Comment: Gina! Semmi kedves, mert mindenki igy kezdi. :-) Egy adalék a termékbemutatók világábol. Szigorúan megtörtént eset. http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=42811 |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gina55 (Ideje: 04-01-2013 @ 03:04 pm)
Comment: Nos, igen Tamás (kedves megszólítás nélkül), Neked azért szerencséd volt, mert rátapintottál a lényegre - még vissza is kaptál néhány pennyt- no de, mi történik azokkal ,akik nem látják át a helyzetet, még akkor sem amikor azok már kész tények - mert rohadt módon naívak-, no azoknak marad a csalódás. Egyébként harmincasával dobom ki a postaládánkból az efféle nyereségesnek tűnő, buszos kirándulások által kínált "kihagyhatatlan erejű lehetőségeket kínáló, abszurd utazásokat. Soha nem vettem részt egyetlen ilyen utazáson sem, mert nem! Én úgy ítéltem meg, hogy ez nem lehet igaz, bármennyire is erőlködnek a szervezők, a marketingesek, a terményeiket kínálók. Tudod, ilyenek láttán eszembe jutott az politikai gazdaságtan a "rothadó kapitalizmusról", no persze, hogy amikor tanultam, akkor még elhittem, hiszen fiatalon mindent könnyedebben elhisz az ember, de most már így hatvan felé közeledve, rá kell, hogy döbbenjek, hogy mitől is nem lett rohadt az a gyümi. No végül is, az üzlet az üzlet, nyilván, s mi is számit manapság? Köszönöm, hogy megosztottad velem a tapasztalataidat.
gina! |
|
|
|
|
|
