A húsvétéjszakai tűz

Faszén, egy fekete, volt darab fa
porhanyós, már félig elégve,
a súlya könnyű mint a pehely
de ha tüzet kap, tele van új élettel.
Lassan kap lázas melegre
de utána a parázs, az sokáig éget;
lobogó lánggal még az életben,
egy darab faszén, még soha sem éget.

Ember, vigyázz magadra
a tűzzel játszani nem szabad,
valamit rá kellene dobni
és akkor majd újra életre kap.
A kezed kinyújtod, benne egy darab faszén
egy kicsit tovább tartottad kezedet a tűz felett,
a sebed, az majd begyógyul, de a helye
az míg élsz, mindig a tűzre emlékeztet.

Szétrugdosta valaki a tüzet
lángja már teljesen kialudt,
alig van még csak egy kis parázs
de mi majd újból megrakjuk:
A tavasz újjáéltető ereje
mutassa messziről majd a tüzet;
Keserves, hosszú hideg tél volt,
de a tavasz kifakaszt minden rügyet.

Húsvét éjszakáján újra
talán még lángra is lobban,
sok rugdosást kapott az
az emberek közötti háborúban:
Egy ember is sokat szenvedett
míg az égő tüzet, a számunkra elhozta;
fájó sebein, senki sem segített
amikor miértünk életét feláldozta.