Hideg betűk, csuklómat fonják körbe…

Uralkodok a szavak felett?
De az is lehet, hogy ők uralkodnak felettem.
Mit lehet tenni hatalmuk ellen?
Elbújni sápadt holdfény árnyaiban,
s amikor feljön a Nap?

Hát akkor írsz, sorok ezreit veted papira,
s ettől tested egyre jobban felhevül,
vágyak szárnyai repülnek körbe,
és az őrjítő mámorban lévő belsőd,
minden rezdülését betűvé teremted.

Aztán összeesel, kifacsarva,
tinta könnyeid festik pirosra fehér blúzodat,
üresé lévő világban, minden oly színtelen lesz,
éget szagú lelked, pernyeként simítja végig arcod,
de a szavak visszatérnek, s te elbújsz a sötétben.

Kifakultan remegsz a hidegben,
semmi sem hajt előre, nyirkos mohára teszed le a fejed,
az egész világ oly idegen, nincs támasz, nincs kötél,
csak egy toll és egy papír, amire megmaradt belsőd,
morzsa szavait firkálva éled túl a szabadság napjait.