[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 206
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 206


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Akaraterő...
Ideje:: 04-02-2013 @ 05:41 pm

Gyermekeim születése után rajtam maradt 15 kg. súlyfelesleg, ami jojózott. Elhatározásra jutottam. No nem akaraterő szempontjából - mert az nem volt - az 1998-as évben jártunk, még akkor Veszprémben laktunk. Budapesten akkoriban jött létre talán az egyetlen akupunktúrás fogyókúrás szalon, kínai szakemberek vezetésével.Bejelentettem a férjemnek, hogy oda elmegyünk, heti három alkalommal kellett utazni Budapestre. Akkor még nem volt jogosítványom, úgy hogy neki mindenféleképpen kellett jönnie velem, hiszen ő vezetett. Tettem ezt azért, mert nem éreztem jól magam.Nem csináltam én ebből soha hiúsági kérdést, hogy 5,1o,15 kilóval több voltam mint a szülések előtt, de ezt most egészségügyi indíttatásból cselekedtem. Heti három alkalom, munkaidő befejezése előtt egy órával indultunk útba. Nem volt hosszú az út Veszprémből Budapestre, akkor még egy kezelés kb. 1.2oo.Ft-ba került, 15.ooo.-Ft. volt a fizetésem, gondoltam, egy havi keresetemet feláldozom erre a célra. 1o kezelésből állt egy kúra, minusz 1o kg-ot garantált. Jó is volt az, közel egy hónap alatt le is ment a 1o kg. Nem kellett szenvednem - nagyon -csak egy kicsit, mert én úgy gondolom, hogy inkább pszichikailag hatottak az akupunktúrás tűk. Három apró kis kínai akupunktúrás tű a fülben háromnegyed órán keresztül megtette a hatását. Nem voltam éhes. Boldog voltam, be tudtam tartani a 6oo kalóriás étrendet naponta, mely állt 1o dkg. gépsonkából, 2 db. főtt tojásból és 1o-15 dkg. főtt, párolt csirkemellből és sok-sok főtt zöldséből, az volt a köret. No azóta is utálom a zöldséget. Simán lement az első 1o kg.de azért a vége felé már nagyon untam a csupa fehérjéből álló étrendet. De végig csináltam, sikerült. Utolsó kezelésről indultunk haza felé, mondtam a férjemnek, hogy álljunk már meg valamelyik kis vendéglőnél az M7-es autópályán, mert innom kell egy ásványvizet. Egy frászt akartam én ásványvizet inni, jól beakartam zabálni mindenféle - a régi megszokott ízekből, mert azért a tudatalattimból melyet eddig elrejtettem - vagy a tűk rejtették el előlem -ki-kikandikáltak és egyre erőteljesebben jöttek elő arra késztetve engem, hogy tegyem meg. Mi bajom lehet ennyitől, hiszen már lement a 1o kiló, ha egyszer most jól bezabálok a régi megszokott ízekből, nem lesz semmi baj, ettől még nem fogom visszahízni, majd legfeljebb másnap újra folytatom a mostmár 1ooo kalóriát engedélyező étrendemet. Betértünk a vendéglőbe, kértem az étlapot- és mint az alkoholista, aki tudja, hogy pillanatokon belül remegő kezébe foghatja régen áhított piás poharát tele alkohollal- én is majdnem remegő kézzel mutattam rá az étlap 12 sorában közölt ételből hatra, hogy azt mind a hatot kérem. Volt ezek között pörkölt nokedlivel, rántott hús rizzsel (pedig a rizst nem is szeretem, de most szerettem) szabolcsi töltött káposzta, valamint francia krémes, női szeszély és mákos kalács. - Ezt mind a hatot kérem - mondtam a férjemnek, aki megpróbált ugyan lebeszélni róla, de már ismert és végül is feladta, mert amit én a fejembe vettem azt véghez is vittem. Hozta a pincér a három adag készételt - természetesen két részre osztotta - ezt utólag tudtam meg, hogy a férjem így rendelkezett, mert tudta, hogy egyedül úgy sem birom megenni az egészet - de még így is sanda tekintettel bámult rám a pincér. Már majdnem oda szóltam neki, hogy most mi a fenét bámulsz, hát éhes vagyok, nem ettem ilyen ételeket már közel egy hónapja, no most mi a fenét bámulsz, nincs neked dolgod? De mielőtt megszólalhattam volna a férjem hangját hallottam, mely fékezte dühömet. - Édesem, hagyd békén a pincért, egyél, jó étvágyat kívánok. Előttem a három tányér úgy félkörben és egymás után falatoztam egyszerre mind a három tányérból.Olyan finom pörköltet, rántott húst és töltött káposztát még életemben nem ettem, legalábbis ezt suttogta az éhségközpont, amely ugye már nem volt blokkolva,mint az akupunktúrás kezelés alatt. No igen ám, ezek után következett a három sütemény a francia krémes, a női szeszély és azt hiszem a mákos kalácsot már nem bírtam megenni. Arcomon a kéj mosollyá csendesült, megelégedve, hogy milyen jól laktam és kemény elhatározással a filkómban és az akaratomban, hogy majd holnaptól újból folytatom hátradőltem a széken. Szomjas voltam rohadt módon - nem szeretem a sört - de most azt kértem szomjamat oltandóan.Egyből három pohár sört. A férjem nem ellenkezett mert már mint említettem ismert és ha én valamit a fejembe veszek akkor kő kövön nem marad, akkor is úgy kell lennie. - No, akkor ettem, ittam, indulhatunk tovább haza felé Veszprémbe.- mondtam a férjemnek, nem voltam beteg a sok kajától, hiszen annyira vágytam már ezekre az ízekre, hogy nem árthatott meg. Ez az akupunktúrás kezelés annyira eredményes volt, hogy közel két évig tudtam tartani a súlyomat úgy, hogy egy kilót sem híztam vissza a leadott 1o kilóból. Ó, hát szuper, gondoltam, ha tudom tartani ezt az ezer kalóriás diétát, nyert ügyem van, megy ez nekem, feladtam a kalória számlálgatást, - bár ne tettem volna - hiszen mihelyt abbahagytam, azon nyomban kezdett felkúszni a mérleg mutatója. Persze, hogy kúszott, hiszen csak saccperkábé számoltam ezután és akaratlanul is túlléptem az ezres határt, már ott tartottam, hogy volt olyan nap, hogy megettem 3-4ooo kalóriát is, no persze egyre inkább visszaszoktam a szénhidrátokra is - amely teljes mértékben tilos volt -, nos egy év múlva ismét ugyanannyit mutatott a mérleg, mint amikor elindultam a kis kínai dokihoz az áhított akupunktúrás tűkért. Eltelt három év a kezelés óta és ismételten ott voltam ahol az a bizonyos part szakadt. Szomorúan konstatáltam, hogy visszaestem, visszaeső lettm, mint a bűnözők. Valamit tennem kell, imételten eljártam kezelésekre - akkor már Budapesten laktunk - legalább nem kellett autózni Veszprémből. Simán lement újra a tíz kiló, no de egyre nehezebben viseltem. Metróval utaztam haza felé és a végállomáson az a millió pogácsás, süteményes, meleg szendvicses bodega árulta portékáját, csiklandozott az illat, hogy álljak csak be a sorba, nem baj, ha a másik metró végállomásnál van a sor vége, kivárom, kivárom én az anyám úristenit ha addig élek is. Éltem addig, hogy a fene ett volna meg engemet. Ismételten, de mostmár majd nem minden alkalommal jól bezabáltam és mámortól ittasan - melyet a finom pogácsa, sütemény és meleg szendvics okozott - libbentem be a lakásba, a férjem először azt hitte, hogy piáltam, mert fülig ért a szám. - Hol voltál kedvesem, hogy ilyen vidám hangulatban vagy. Nem akupunktúrás napod van ma véletlenül? - kérdezte mosolyogva, mert tudta, tudta, hogy újra visszaestem. - Nem megyek többet, ez volt a kilencedik alkalom, nem fogytam egy dekát sem már a húlt héten sem, azelőtt sem, úgy hogy most a 1o kezelés nem hozott eredményt, mert a 1o kiló minuszból csak hét lett. Csodálkoztam, illetve dehogy csodálkoztam, hiszen már az utolsó három alkalomnál csaltam, azt hittem, hogy büntetés nélkül megúszom. De nem. Elhatároztam, hogy nem megyek többet, végül is jó az a hét kiló mínusz is, mit foglalkozzak ezzel tovább. Igen ám, csak mindennap munkából hazafelé jövet csalogatott a pogácsás, és még ezek után sem tudtam ellenállni. Változtassak útvonalat? De hogyan? A X. kerületből kellett utaznom a XI.-be és a metró volt a leggyorsabb. Gondolkodtam, tök mindegy, ha villamossal megyek, ott is millió üzlet, pecsenyés, lángosos,presszó, pogácsás csábít, talán annyi az előnye, hogy le kell szállni a villamosról útközben, no ez lehet, hogy visszatartó erő lesz. Nem volt, nem volt az, a fene egyen meg, leszálltam a villamosról, benyomtam a két három pogácsámat - ne tudjátok meg, ti olyan finom pogácsát még életetekben nem ettetek -, inkább elindultam egy fél órával hamarabb a munkába - mert elkésni viszont nem akartam, mert egyik erényem a pontosság, a másik a kitartás, a harmadik az akaraterő. No ebből egy igaz, a pontosság, a többi meg le van sajnálva. Így döntöttem. Szépen lassacskán vissza is kúszott a 7 kiló, sőt megtoldottam még nyolccal, tehát - ha jól számolok - az plusz 15 kg. No és itt volt az a pont, amikor újból berágtam magamra és ismételten felkerestem a szalont. Már ismerősként üdvözöltek, nagyon jó paciens voltam, mindig visszatértem, szerettek, persze, hogy szerettek, hiszen ekkor már 2.5oo.-Ft volt alkalmanként a kezelés. No de majd most, végérvényesen leadom az a plusz tizenöt kilót, sőt úgy döntöttem, hogy még ötöt hozzáteszek, tehát 2o kilónak le kell menni. Szenvedtem mint a kutya, mert valahogyan nem igazán akartak hatni azok a kis fránya akupunktúrás tűk - lehet, hogy kicserélték őket? Vagy selejt volt, vagy a doki volt más, mert már nem a kis kínai volt a kezelőorvos, hanem egy magyar nyelvet beszélő doki. Ő a hibás, gondoltam, kerestem is a kis kínait akinél először jártam, de azt mondták, hogy visszautazott a hazájába. A fene enné meg, nem bírt már még várni egy kicsit? Így gondolkodtam és közben a fülemben a hat darab tűvel már azon gondolkodtam, hogy haza felé menet melyik lesz az első megálló pogácsából kifolyólag. Hazudtam egy kicsit a dokinak, hogy lejárt a negyvenöt perc - a frászt, kb. 2o perce voltak a tűk a fülembe - szedje ki gyorsan, mert mennem kell, lekésem a vonatomat, vidékről jöttem. No persze, a doki figyelembe vette a kérésemet, neki tök mindegy volt, hogy mikor szedi ki a tűket, már ki is spuriztam az épületből, első utam az emeletes ház alatt lévő közértbe vezetett. Ott is lehetett pogácsát kapni, de még milyen finomat, meg kolbászt, szalámit, no meg joghurtot - amit azóta is utálok, ugyanúgy mint a zöldséget - de természetesen a lángolt kolbász mellett döntöttem, alig vártam, hogy kiérjek az üzletből és a szálnak felét egyből magamévá tettem. Jól éreztem magam, miért ne, ott egye meg a fene ezt az épületet ahol van, ide sem jövök többet. Útban hazafelé a kolbász megszomjazott, betértem egy éjjel nappaliba, nem sört vettem, nem azért azzal nem égettem magam, hiszen hogy néz ki ha egy nő iszik az utcán, mit iszik, vedel, vedeli a sört, csak egy üdítőt vettem - jó cukrosat, persze, hát hogyne, az még beilleszthető a fogyókúrába, miért ez egy ilyen fogyókúra. Amikor haza értem ismételten a fülig ért a szájam, a férjem már csak legyintett egyet, nem kérdezett semmit, mondta a gyerekeinknek, hogy "anyátok már megint visszaesett". Meghallottam, de roppant módon nem érdekelt, a számban még mindig ott éreztem a lángolt kolbász csodálatos fenséges ízét és eldöntöttem, hogy soha de soha ebben a rohadt életben nem fogok fogyókúrázni. Vagyis az eremény egy nagy nulla. De legalább jól érzem magam, bánja a franc azt a húsz kilót, most meg már nem is érdekel, egy életre megutáltam a kínai akupunktúrás tűket, a 6oo kalóriás étrendet, a csupa fehérje nem csábít, most már mindent eszek, de eljutottam odáig, hogy mértékkel. Mindenből eszem egy kicsit, ha rám tör a nyavalya akkor sokat, de másnap folytatom. Igaz, hogy nem kemény intenzitással de 3-4 hónap alatt le tudok adni 1o kilót, utána visszahízok tizenötöt és újra kezdem, de legalább nem szenvedek, jól érzem magam, jojózok! Na és? Gyermekkoromban is szerettem ezt a játékot, akkor most miért ne szerethetném.


Utoljára változtatva 04-02-2013 @ 05:41 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 04-02-2013 @ 09:33 pm)

Comment: Akaraterőd valóban nem mindennapi! :-)) Én is elcsábulok olykor, és utána igyekszem nem lelkiismereti érzést okozni magamnak! (Általában a finomság nyer! )üdv. fTJ


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 04-02-2013 @ 11:10 pm)

Comment: Gina, valahogy meg kéne tördelni az írásod, hogy könnyebben értelmezhető legyen. Jövök még, friss aggyal :-). aLéb


Hozzászóló: gina55
(Ideje: 04-03-2013 @ 09:07 am)

Comment: Kedves János! Az az igazság, hogy már nincs lelkiismeret furdalásom ha ebből kifolyólag "bűnözök, visszaesek", mert jól érzem magam és roppant módon nem érdekel a jojó-effektus most már. Egyik kolléganőm kérdezte akkor, amikor ezek történtek, hogy "mi a fenének jársz te akupunktúrás kezelésre, neked ez jól áll, olyan vagy mint egy töltött galamb, vagy pedig ne egyél annyit". No persze, ne egyek annyit, amikor enni pedig imádok, no igen mondta ő ezt nekem, aki világéletében sovány volt és ehetett akármennyit nem gyarapodott a súlya.Köszönöm szépen, hogy olvastál. Szeretettel: Évi


Hozzászóló: gina55
(Ideje: 04-03-2013 @ 09:10 am)

Comment: Kedves a_leb, köszönöm az észrevételedet, megpróbálom tördelni, ha sikerül, remélem nem járok úgy vele, mint az előzővel, hogy négyszer is "megjelenítettem". Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Évi


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 04-03-2013 @ 09:40 am)

Comment: Sajnos - azt kell mondjam - nem igazán akartál lefogyni, szívből legalábbis nem, csak látszatra. Egyébként a 600 kalória akupunktúra nélkül is ugyanezt a hatást hozta volna. Egyáltalán nem történt csoda - szinte mindenki így jár. A fogyás, illetve koplalás hiánybetegséget produkál, a szervezet bepánikol, gondolván, hogy valami baj van, és ezt a pánikot lehetetlen legyőzni...Gratulálok írásodhoz - nagyon életszerű. Üdvözlettel - Miki


Hozzászóló: gina55
(Ideje: 04-03-2013 @ 01:06 pm)

Comment: Kedves Miki! Köszönöm szépen véleményedet, - de még milyen életszerű - hiszen produkáltam az összes szimptómát, mely a szervezet "hiánybetegségét" illett, majd megvesztem a régi, megszokott ízekért. Igen, ma már én is tudom, hála az orvostudomány fejlődésének és a különböző tájékoztatóknak, mely az egészséges életmódot hirdeti. (Emlékszem erről egyszer már beszéltünk, azt hiszem pontosan ebből a prózámból kifolyólag egy másik klubban) Üdv.: Évi


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 04-03-2013 @ 02:41 pm)

Comment: Így igaz Évi - és ott is tetszett írásod :)


Hozzászóló: nemtom
(Ideje: 04-03-2013 @ 06:28 pm)

Comment: Csak teli gyomorral szabad fogyókúrázni.


Hozzászóló: gina55
(Ideje: 04-03-2013 @ 07:16 pm)

Comment: No igen, Tamás, az a leghatásosabb, no meg az, hogy majd mindig másnap kezdjük el! Köszi, hogy olvastál. Szeretettel: Évi


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds