Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kirké majdnem beleszeretett Odüsszeuszba és istenné tette... Ideje:: 11-06-2004 @ 09:08 am |
|
|
|
|
Szökhetsz előlem, Ostoba, Szeretni nem szűnsz meg soha. Szerelmed fájó hídja von Horgot közéd-közém ezután. -Kinézve palotája ablakán így merengett a majdnem-nő, félig szerelmes, félig gyűlölő Kirké, a bájos, Kirké, a szent. Elment, hát elment. Majd más leend.
A jóslatot megváltoztathatom. -Még pár évig bolyongtatom-.
Felesége ezalatt fogadja a férfiakat. Ő meg kétfele szakad: Nem tudja, kit, de félt; Hiába. Elvesztett családot, reményt. Majd ha visszatér hozva kincseit, Pénelopéval újra összeadom. Ez lesz a veszte. Ez lesz a kínom.
Szenvedni fogok magam is. Az átok s feloldás engem így boldogít. Hisz oldás, kötés az én kezemben van. -Szorul a hurok, menekül a vad.- De nem sokáig. Tudom jól, s hallgatom Hogy vonyít háborgó tengeren Óhajtva egyetlen sóhajom… |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-06-2004 @ 09:08 am
Hozzászóló: csingi (Ideje: 11-06-2004 @ 11:29 am) Comment: Halogen, köszönöm ezt a verset. Nagyon sokat mond, nagyon kedves a szívemnek ahogy megfogtad ezt a témát. |
|
|
|
|
Hozzászóló: ukume (Ideje: 11-06-2004 @ 04:50 pm) Comment: Kirké nem majdnem, hanem igazán... és ami engem illet: sosem értettem, miért Penelopéé az érdem... (a vers viszont nagyszerű! ) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Audrey (Ideje: 11-06-2004 @ 06:26 pm) Comment: Sosem értettem, miért nem válaszotta a halhatatlanságot inkább...
A vers, akárcsak a témája, igazán nagyszerű!!! :-))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: bla (Ideje: 11-07-2004 @ 05:38 am) Comment: Tetszik! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Halogen (Ideje: 11-07-2004 @ 06:57 pm) Comment: Van egy másik ilyen témájú versem is, és ha belegondolok, hogy Kirké örökké fiatal maradt, továbbgondoltam a dolgot, miért ment volna haza? Az "öregecske feleségéhez"? Nem. A dicsőség miatt és az országát sem akarta elveszíteni. Egy földhözragadt pasi volt, nem egy macsó! Akkor mert volna maradni! Kirké meg megváltoztathatta volna a sorsát, ha akarja, de nem tartotta méltónak magához.... Talán. Ezt a verset is fel fogom tenni hamarosan. Valakihez írtam, aki Odüsszeusznak képzeli magát, és macsónak. Pedig megfutamodott.
A vers jön, ha várjátok... |
|
|
|
|
|