Az életünk 

Az esti félhomály leszáll a falunkra,
emlékek százai jelennek meg újra,
hol van az a langyos, holdvilágos este,
amikor az ajkam az első csókód leste.

Jöttek sok szép esték, holdfényes éjszakák
hittük, hogy még számunkra, lesznek majd csodák,
de ott minden reggel, mikor felébredtünk,
láttuk csak álom volt, 's tovább reménykedtünk.

Ötven éve, hogy mi ketten együtt küzdünk
ötven éve annak, hogy mi megesküdtünk,
hitünk kisér oda, ami még hátra van
szép őszi napokat, élvezzük boldogan.

Végül ha mennünk kell, mondhatjuk azt halkan:
Életünk telve volt, sok - sok szép kalanddal.
Nem hiába éltünk, szerettek - szerettünk,
nem teljesült álmunk, lesz majd a keresztünk.

Unser Leben

Das Abendrot senkt sich langsam auf unsere Strasse
alte Erinnerungen stürmen an uns aus jeder Gasse,
wo ist die romantische frühlings Mondscheinnacht,
wenn mich dein Mund erstes Mal verzaubert hat.

Wo sind die wunderschönen Sommernächte
wenn wir noch glaubten an zauberhafte Mächte,
aber am Morgen wenn wir wieder Erwachten
es war nur ein Traum, der wir weiter träumten.

Seit fünfzig Jahren kämpfen für bessere Leben
vor fünfzig Jahren gegenseitig das Jawort gegeben,
feste Glaube begleitet uns bis Ende unseres Weges
jedem schönen Herbsttag, des gemeinsamen Lebens.

Und wenn wir gehen müssen, dann sagen wir es leise:
Schön war es zusammen, jetzt müssen wir auf Reise,
es war nicht vergebens, wir liebten, man hat uns geliebt
die nicht erfüllten Träume, nehmen wir ins Grab mit.