| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Neked mondom el Ideje:: 04-08-2013 @ 01:34 pm |
|
|
|
|
Neked mondom el. Más úgysem figyel.
Vajon megérte a rohanás, az álmok kergetése, miközben a lényeg elveszett?
De mindig itt leszel. Nem csillapul a vágyakozás.
Fájó emlékek keresése tölti ki magányos perceim, miket szívem rég eltemetett. A homokóra lassan lepereg asztalomon, de halványan látnak még szemeim.
Elmerengek.
Mennyi elvesztegetett alkalom, miket hagytunk elrohanni, s már csak pár kapaszkodót keresek, mi egyszer hozzád elvezet.
Késő már ezen keseregni, hisz még a gyertyaviasz is dermedten mered vissza rám.
Megállt az idő.
Az óra vészjóslón ketyeg, kattog fülemben, mint az eső, mi lassan hóeséssé változik. Ablakomon néhány apró jégvirág keletkezik, születik percről percre, ahogy szívem halkan kalapál.
Látod, már az eresz is csepereg, amint a jégcsapokat felolvasztja a reggeli gyenge napsugár. A tavasz közeleg, mint mikor utószor láttalak. De csak a falak szürkéllenek, ahogy körülnézek a szobán, ahol minden nap félve vártalak.
Elmentél.
Már csak fentről figyelsz.
Talán te is bánod elfecsérelt perceinket. De vissza már nem jöhetsz.
Elengedlek hát, végre elmehetsz. Lelkedet nem tartom fogva többé soha már. Azért néha gondolj majd rám, arra kérlek.
Félve araszolok tovább, nélküled nehéz. Kezemet már nem fogod. De elkísér mosolyod, mit fentről küldesz felém, ragyogó szemed, mely rám néz, ha néha majd mégis félek.
Meglelem az utam egyedül.
Többé nem menekülök, bár az álom gyakran elkerül. Ürességtől kongó elmém elmédben elmerül. S olyankor hozzád repülök. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-09-2013 @ 01:00 pm
| Hozzászóló: aniko22 (Ideje: 04-08-2013 @ 01:35 pm)
Comment: Na, jó. Bocs, de még mindig képtelen vagyok ezt normális formában megjeleníteni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 04-08-2013 @ 01:59 pm)
Comment: Eljön az is, addig is írj...szívesen olvasom :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aniko22 (Ideje: 04-08-2013 @ 02:14 pm)
Comment: Köszönöm :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 04-08-2013 @ 11:29 pm)
Comment: Kedves Aniko, bizony nagyon nehéz elengedni valakit, még a másvilágon is. Viszont akit igazán szeretünk, annak a boldogsága érdekében hajlandóak vagyunk szenvedni is.
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 04-09-2013 @ 01:05 pm)
Comment: Belső monológod nagyon szíven üti az olvasót. Sajnos nehéz az elengedés, talán lehetetlen is. Tetszett. A szerkesztéshez segítséget itt is találsz http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=7 Szeretettel olvastalak:Anna :) (ha egy /-el megjelölöd a sorok végét, én szívesen megszerkesztem neked) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aniko22 (Ideje: 04-09-2013 @ 10:03 pm)
Comment: Kedves Anna! Örülök, hogy tetszett, és köszönöm a segítségedet. Ha nem boldogulok a linkkel sem, akkor valószínűleg megkérlek, hogy segíts. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
