Mindenki megszületett egyszer

Mindenki megszületett egyszer
így hát nekem sem maradt más hátra, és
Becsén május kilencedikén
hangosan sírva jöttem a világra.

Ott abban a meszelt szobában
akkor mindenki mosolygott és örült,
az egyedüli csak én voltam
aki úgy sírt mint egy megvadult őrült.

Megpróbáltam mindig úgy élni
ott ahol vagyok, észre se vegyenek,
de ha majd én egyszer meghalok
hiányozzak ott, ahol már nem leszek.

Mindenki megfog halni egyszer
az emléket, az életemmel írtam,
's azok, kik ott állnak mellettem
szívére soha többé nem szoríthat.

Majd ott a nyitott koporsóban
csak én leszek az, aki még mosolyog,
's talán kik ott mellettem állnak
a szemükből szeretetkönnye csurog.