[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 294
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 294


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Mikor gyermek voltam
Ideje:: 11-07-2004 @ 09:06 pm

Mikor gyermek voltam, emlékszem
- mesélte Béla egyszer régen nékem -
álmaimat fény itatta át: kint s bent
ezért egyaránt viseltem a Ray Bent
színes volt minden, s a ragyogás akkora persze
mint az a meleg májusi reggel
ahogy megföstötte azt Színyei, a Merse
a képen, hol pacsirta felesel egy rózsás üleppel...
aztán mikor ifjú lettem, sőt felnőtt
mindenféle szél hordott álmaim egére felhőt
s a fény a mezőn menetelt, és fejlődött oszlopokba - -
álom-alakzatok, forogtak az álmok
mint a fénybe tartott kaleidoszkópba...
ám az idő múlt; negyven, ötven éves lettem én
sodrása lassult, hidegebb lett a fény
de szürke is, és valahogy fakó;
hóesés mögül kiáltott valaki: halihó...
majd megöregedtem, s beesteledett
álmaimban is öreg este lett;
árnyalakként botorkáltam árnyékok között
bokámért kapkodtak gyökérmarkú ördögök
aztán, ó jaj, megvénültem végül
olyan váratlan-hirtelenül
tudod, olyan ez, mint mikor kihűl
melletted a sparherd
kiég a fű, kókad a kert
ha voltak is álmaim, eh!
fekete örvénylések, semmi más
s egyre gyakrabban nyelt el ez a kulimász...
ám egyszercsak e forgó katyvasz centrumában
egy derengés, mint gyertya pisla lángja
vagy, mint alagút szája jön egyre közelebb
és az arcodon, az orrodban érzed a növekvő meleget
s akkor megláttam újra ugyanazt a fényben
fürdő rétet, azt a tisztást
azt a Színyeist, a pacsirtást...
s azóta is itt vagyok, láthatod:
itt meleg van, ragyogás és fény,
de boldog, megsúgom neked, nem vagyok
mert, ami volt ott, akárhogy, itt nincs, a Remény...
nézd csak, mutatja, körbe-körbe hogy szállnak
itt szőkék mind az angyalok, s szőkét is kakálnak
de álom ez, mint ama hajdani, de örök, és
ebből már nincs felébredés.


Utoljára változtatva 11-07-2004 @ 09:07 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: csizi
(Ideje: 11-07-2004 @ 09:22 pm)

Comment: Nyisd ki a szemed, és meglátod, meglátnak! Bármikor. Nem korfüggő ez, és nem is volt. Azért igyekszünk meleget sugározni. A versről, tetszik : csizi


Hozzászóló: Paulus
(Ideje: 11-07-2004 @ 09:53 pm)

Comment: Kedces csizi. Örülök, hogy hozzászóltál és, hogy tetszik. De talán elkerülte a figyelmedet, hogy ez a vers nem rólam szól, a második sorban kiderül, hogy úgy meséli valaki nekem, egy Béla nevű, de az nem lényeg, hogyan hívják.


Hozzászóló: csizi
(Ideje: 11-07-2004 @ 10:38 pm)

Comment: Így igaz! Egyrészt elragadott a közepe és a vége, másrészt annak írtam, aki beleéli magát, vagy aki meséli, ( Béla ) Soha nem tudhatjuk, mennyire önéletrajzi egy írás, hiszen még nem tanítanak bennünket a középiskolában! ( Még nem. ) Egyébként sincs fogalmam az itt írók évgyűrűiről, tehát egy képzeletbeli hőst akartam boldogítani. Köszönöm válaszod, üdv: csizi Ps. A vége azért igaz! ( Előző hozzászólásomnak. )


Hozzászóló: nyom-ta-thao
(Ideje: 11-08-2004 @ 12:28 am)

Comment: pont ilyen sorrendben döglünk bele,abba,hogy éltünk.remekbe szedted.addig nincs is baj,míg felsejlik a rózsaszín valag.a remény ott vész el,mikor már semmi nem érdekel.én 55 évesen sem vagyok komolyabb,vagy komolytalanabb,mint 15 évesen.talán ez a titka,hogy külsőleg sem nagyon változom.éljen tehát a bélák reménye és pusztuljon a reménytelenség.most föladtad a leckét.én már egyszer meghaltam - most itt vagyok és optimistán bélákat olvasok.értőbb szeretettel,mint gondolnád:thao


Hozzászóló: Árvai,Emil
(Ideje: 11-08-2004 @ 06:56 am)

Comment: A vers jó. És elgondolkoztató.


Hozzászóló: Norvi
(Ideje: 11-08-2004 @ 09:20 am)

Comment: Mindenből van felébredés, még a hálból is, ha máshogy nem az utódaidban, vagy azokban az emberekben élsz tovább, akik körülvettek, akikre valamilyen hatást gyakoroltál.


Hozzászóló: Paulus
(Ideje: 11-08-2004 @ 08:01 pm)

Comment: Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds