Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Mikor gyermek voltam Ideje:: 11-07-2004 @ 09:06 pm |
|
|
|
|
Mikor gyermek voltam, emlékszem - mesélte Béla egyszer régen nékem - álmaimat fény itatta át: kint s bent ezért egyaránt viseltem a Ray Bent színes volt minden, s a ragyogás akkora persze mint az a meleg májusi reggel ahogy megföstötte azt Színyei, a Merse a képen, hol pacsirta felesel egy rózsás üleppel... aztán mikor ifjú lettem, sőt felnőtt mindenféle szél hordott álmaim egére felhőt s a fény a mezőn menetelt, és fejlődött oszlopokba - - álom-alakzatok, forogtak az álmok mint a fénybe tartott kaleidoszkópba... ám az idő múlt; negyven, ötven éves lettem én sodrása lassult, hidegebb lett a fény de szürke is, és valahogy fakó; hóesés mögül kiáltott valaki: halihó... majd megöregedtem, s beesteledett álmaimban is öreg este lett; árnyalakként botorkáltam árnyékok között bokámért kapkodtak gyökérmarkú ördögök aztán, ó jaj, megvénültem végül olyan váratlan-hirtelenül tudod, olyan ez, mint mikor kihűl melletted a sparherd kiég a fű, kókad a kert ha voltak is álmaim, eh! fekete örvénylések, semmi más s egyre gyakrabban nyelt el ez a kulimász... ám egyszercsak e forgó katyvasz centrumában egy derengés, mint gyertya pisla lángja vagy, mint alagút szája jön egyre közelebb és az arcodon, az orrodban érzed a növekvő meleget s akkor megláttam újra ugyanazt a fényben fürdő rétet, azt a tisztást azt a Színyeist, a pacsirtást... s azóta is itt vagyok, láthatod: itt meleg van, ragyogás és fény, de boldog, megsúgom neked, nem vagyok mert, ami volt ott, akárhogy, itt nincs, a Remény... nézd csak, mutatja, körbe-körbe hogy szállnak itt szőkék mind az angyalok, s szőkét is kakálnak de álom ez, mint ama hajdani, de örök, és ebből már nincs felébredés. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-07-2004 @ 09:07 pm
Hozzászóló: csizi (Ideje: 11-07-2004 @ 09:22 pm) Comment: Nyisd ki a szemed, és meglátod, meglátnak! Bármikor.
Nem korfüggő ez, és nem is volt.
Azért igyekszünk meleget sugározni.
A versről, tetszik : csizi |
|
|
|
|
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 11-07-2004 @ 09:53 pm) Comment: Kedces csizi. Örülök, hogy hozzászóltál és, hogy tetszik. De talán elkerülte a figyelmedet, hogy ez a vers nem rólam szól, a második sorban kiderül, hogy úgy meséli valaki nekem, egy Béla nevű, de az nem lényeg, hogyan hívják. |
|
|
|
|
Hozzászóló: csizi (Ideje: 11-07-2004 @ 10:38 pm) Comment: Így igaz! Egyrészt elragadott a közepe és a vége, másrészt annak írtam, aki beleéli magát, vagy aki meséli, ( Béla )
Soha nem tudhatjuk, mennyire önéletrajzi egy írás, hiszen még nem tanítanak bennünket a középiskolában! ( Még nem. ) Egyébként sincs fogalmam az itt írók évgyűrűiről, tehát egy képzeletbeli hőst akartam boldogítani.
Köszönöm válaszod, üdv: csizi
Ps. A vége azért igaz! ( Előző hozzászólásomnak. ) |
|
|
|
|
Hozzászóló: nyom-ta-thao (Ideje: 11-08-2004 @ 12:28 am) Comment: pont ilyen sorrendben döglünk bele,abba,hogy éltünk.remekbe szedted.addig nincs is baj,míg felsejlik a rózsaszín valag.a remény ott vész el,mikor már semmi nem érdekel.én 55 évesen sem vagyok komolyabb,vagy komolytalanabb,mint 15 évesen.talán ez a titka,hogy külsőleg sem nagyon változom.éljen tehát a bélák reménye és pusztuljon a reménytelenség.most föladtad a leckét.én már egyszer meghaltam - most itt vagyok és optimistán bélákat olvasok.értőbb szeretettel,mint gondolnád:thao |
|
|
|
|
Hozzászóló: Árvai,Emil (Ideje: 11-08-2004 @ 06:56 am) Comment: A vers jó. És elgondolkoztató. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Norvi (Ideje: 11-08-2004 @ 09:20 am) Comment: Mindenből van felébredés, még a hálból is, ha máshogy nem az utódaidban, vagy azokban az emberekben élsz tovább, akik körülvettek, akikre valamilyen hatást gyakoroltál. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 11-08-2004 @ 08:01 pm) Comment: Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt. |
|
|
|
|
|