Néztél már meg közelről egy rózsaszirmot?
Láttad-e, hogy két fele nem hasonlított?
S a virága, amelyet sok szirom alkot,
volt benne, melyet egyformának mondhatod?
És a bokor, hozott-e ugyanoly virágot?
Csak az
összképet nézd, hogy azért még rózsafa volt.
Hát a nyírfa törzse, végig egyforma-e,
vagy ágai mind szabályosan nőnek-e,
és a levelei, nem tér el egyik se,
őket egyetlen formára szabták-e?
Pedig egy fa nevelte, és látod mégsem,
csak az
összképet nézd, azért még nyírfa egészben.
Láttál már fenyves, vagy akár tölgyerdőt,
messziről úgy tűnt, bennük egyféle fa nőtt,
s ha közelebb sem mentél, de eljött az ősz,
a fenyvesben nyírfa sárga lombja köszönt,
pedig nyáron nem látszott a sok zöld között.
Csak az
összképet nézd, azért az még fenyőerdő.
Vágyaid, álmaid, ne vetítsd senkire,
s utána azt várd, hogy az legyen belőle.
Ne teremts magadnak nem lévő ideált,
kit szeretsz, a saját képedre ne formáld.
Hagyd meg neki, hogy legyen amilyen,
csak az
összképet nézd, hogy azért még fenyves legyen. |