| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Strasbourgi orgonák Ideje:: 05-15-2013 @ 08:35 pm |
|
|
|
|
|
Nincs nappal, nincs éj, csak újabb lázas ámokfutás,
épp három országot izzadnak át a felhevült hengerek,
Olaszból Franciába füstölgés, mából a holnapba jutás,
a hídon hiába integet apjába kapaszkodva egy gyerek.
Elsuhan a semmibe a nevesincs, idegen tájjal együtt,
a nemlét szőtte pókhálón hónapossá hízik a harmat,
a végtelen utak tarisznyája egyre viseltebb, elnyűtt,
mocskos árnyak jönnek-mennek, néha betakarnak.
Hangosan beszélek nyíltan magammal, talán riasztó,
hetekig egyedül csak így marad kordában az őrület,
közben tilos parkolásért száz frankomba kerül Chiasso,
a svájci határőr nem szán meg, hiába nő a csődület.
Elmúlik még egy értelmetlen napja a húsdaráló hétnek,
baj van! – már az egekbe szökkenő hegyeket se látom,
ahogy odafenn a hófehérek a nap sárga sugarába égnek,
redukálódnak a színek, szürkére kopik vándorkabátom.
Felszívódik a stressz szombatra, megpihenek utamon,
Strasbourg vígan lüktet, dübörög a pálya, zsong a város,
ez a francia benzinkút is csak egy jeltelen, buta nyom,
patkány fut a szegély mentén, a gizgazos fű salaksáros.
Haza és légszomj gyötör, kamion kabinba reked az álom,
bokámig ér az ég, kimenekülök, mielőtt megfojt e lég,
a sarkon túl, egy bokornál a titkos ösvényt megtalálom,
és huss! – mintha más világba csöppennék! A régiből elég!
Előbújik rejtekéből a nap, felszárad a tavaszi felhő könnye,
keskeny kis gyalogösvény, körötte vadregényes dzsumbuj,
a bozóton túl fűzzel ölelt sebes patak – óh, bár Ő is jönne! –,
sűrűsödő vér pezsdül, kacagva kiált a bátor: Kalandra indulj!
Szemből biciklis lánnyal nézek össze, almaízű hangja kedves,
„Bonjour!”-ja őszinte, nem a félőké, kik barátkozni akarnak,
utána fordulok, de eltűnt, csak itt hagyott mosolya repdes,
most én intek a semminek, nem bírva parancsolni a karnak.
Békés kertvárosba vezet ívelő fahídon egyre lassuló léptem,
ez a hely, mint otthon a faluban; mindenki mindenkit ismer,
alacsony erkélyen emberek beszélgetnek –, bár nem értem,
de itt az idegen hiába kirívó; egy pillanatra nyugalmat is nyer.
Mélyre szívom a májust; elkábít ez a bódító varázsillat,
megszédülök egy röpke percre, hirtelen ragad torkon a
felsejlő régi kép; ahogy a fiú szerelmesen a lányra pillant!
Elcsórok egy kiálló ágat, kezemben megremeg a lila orgona.
Strasbourg, 2013. május 12. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-15-2013 @ 08:37 pm
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 05-15-2013 @ 08:47 pm)
Comment: Ne is bánd az idegen szót - így varázslatos... az orgona pedig mindenütt ugyanúgy illatos...
Jó volt Rád gondolni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 05-15-2013 @ 10:04 pm)
Comment: Köszönet az "utazásért"! Szerencsés hazatérést! üdv. J |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hzsike (Ideje: 05-16-2013 @ 07:16 pm)
Comment: Nagy utazás volt ez a vers, kedves Ottó, szinte én is belefáradtam olyan élethűek a képeid. Na és a végén az orgonaillat! A kedvenc virágom! :)
Szeretettel voltam itt:Zsike:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Julianna (Ideje: 05-16-2013 @ 10:09 pm)
Comment: Nagyon érdekes volt számomra versben is végigkísérni a hosszú utazásaid. Érzelmileg megértem ennek a szépségeit és a nehézségeket, hiszen prózában szoktam a kamionos hozzátartozóim meséit hallgatni, de ritkán, mert hosszabb ideig úton vannak, mint idehaza... Talán a kezükben is időnként "megremeg a lila orgona." Üdv., Edit. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-17-2013 @ 12:12 am)
Comment: Kedves Soma, a május az május bárhol él az ember, viszont valami ott lent mélyen mindig azt az otthoni májust tartja életben bennünk. Gyönyörű verset irtál.
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 05-17-2013 @ 08:07 am)
Comment: Köszönöm Miki! Bánni semmit sem bánok, legfeljebb annyi, hogy sokszor tudatosul bennem, legyen valahol valami akármilyen szép, az otthoni mindig szebb!!!////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////Üdv János! Remélem most hétvégén talán a hazautazás is meglesz. Aktuális lenne, ez az 5. hetem. De ezt nem panaszként írtam. Csak tény. ;-) Jó hétvégét! ///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// Nekem is kedves Zsike! Amit a versben leírtam, az most nem a fantázia szüleménye, mind megtörtént. Annyira elbódít a lila orgona illata, hogy aznap az az ágat képes voltam órákon át szagolgatni, miközben sétáltam. Páran biztos fura fazonnak néztek, de kit érdekel! :-)))//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// Kedves Edit, köszönöm, hogy meglátogattál, és időt szántál rám! Ez a kamionos társadalom is eléggé sokrétű, itt is megtalálható mindenféle embertípus, és nyílván, mindenkinek más köti le a figyelmét. Az alapvető probléma viszont ugyanaz: Távol az otthon, a család. ///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// Köszönöm kedves Teru! Igen, nagyon jól látod, járhatok én bárhol, mindenről az otthon jut eszébe az embernek. Pontosabban a hiánya. Ráadásul ez a fránya május nekem a legszebb. legvarázslatosabb! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 05-17-2013 @ 08:33 am)
Comment: Kedves Barátom ez csodás! Az én kis falumat akácerdő öleli körül, az is fenséges. Versed után még az illatot is érzem! Gratulálok! Attila |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-17-2013 @ 05:31 pm)
Comment: Remek, Otó, vittál magaddal. Aki nem járta az utakat, nem maradtak el mögött újabb és újabb száz és ezer kilométerek, az nem tudhatja igazán mennyire is fáj a hiány. Így, ezekből a sorokból megéreztem, mennyi apró kis jel visz újra lélekben haza újra és újra. Kiváló leírásaid, a sűrű történet, a megragadott pillanatok súlya bent tartott a versedben végig, Élmény volt, kísérjen szerencse!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 05-17-2013 @ 05:44 pm)
Comment: Tetszik, ahogy időnként megrázod magad. :) A lüktető város, a dzsumbuj... és megint tovább. Persze van ebben némi fájdalom is olykor, ami azért átérződik a sorokon. Olyan, mint a hontalan, aki azért olykor hazatalál. Élmény veled utazni. pipacs :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 05-17-2013 @ 07:57 pm)
Comment: Drága Ottó, köszönöm, hogy veled utazhattam és láthattam, amit láttattál. Szeretettel. Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 05-18-2013 @ 04:50 pm)
Comment: Köszönöm Attila! Barátom, ezek a májusi illatok teljesen megrészegítik az embert! Orgona, akácos, no és a nők... ;-))) ///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////Köszönöm Béla, mindig nagy élményt jelent nekem is olvasni hozzászólásaidat, nagyon nagy ráérző vagy; a hozzáértésen túl rendelkezel azzal a ritka empatikus képességgel, hogy képes vagy a szerző szemszögéből szemléltetni, mert tudod látni azt, amit ő. (hu, ha ez érthető?) :-))))////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// Kedves pipacs, üdv a hontalan hazájában, köszönöm, hogy meglátogattál! ////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// Drága Lena, én köszönöm, hogy így virtuálisan vihettelek magammal! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vorosliliom (Ideje: 05-19-2013 @ 07:21 am)
Comment: Nem is olyan rég meséltem rólad egy munkatársamnak, Ottó, és persze arról, hogy milyen csodás versek születnek utazásaid során. Egyedi képi világ, mély mondanivaló egyben ez a versed (is). Ismerős küzdelem az életben maradásért, és bár nincs leírva, de tudom, hogy a pihenőidőd felét sikerült álmomba menekülve eltöltened, a másik felétől megfosztott az a fránya mágnes. :( Szerencséd van, hogy amikor „Haza és légszomj gyötör” képes vagy szíveddel gondolkodni, ez átlendít a sivár, íz nélküli pillanatokon. Megérintett a versed, igazi élmény volt veled utaznom pár perc erejéig. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-19-2013 @ 08:26 am)
Comment: Drága Ottó! Versed olvasása után, nehéz megszólalni, mert fájdalom járja át a lelkem. Sírni tudnék, ha nem szégyelném gyengeségem. Nekünk is, akik itthon robotolunk és szaladnánk a világba, mert börtönnek érezzük a ránk szabott mókuskereket, rá kellett döbbenjünk, hogy nincs kiút, hogy röghöz kötötté váltunk és ez a rög nem éppen a hely, hanem a létért folytatott küzdelem! Ember, embernek farkasa lett, és nem látok még csak jelet sem arra, hogy valóban megoldást keresnének azok, kiknek ez lenne kötelességük. Csodálatosan írsz, és boldog vagyok, hogy teszed. Szeretettel ölellek Barátom, és nagyon sokszor gondolok arra, merre kanyarodik utad. Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 05-20-2013 @ 06:09 pm)
Comment: Köszönöm Dana! Jólesett olvasni együttérző soraid! Annyit el kell mondanom, hogy szerencsére olyan cégnél dolgozom, ahol be kell tartani az előírt szabályokat (pihenési és vezetési időket), de így is lehet menni bőven eleget... Szóval én nem használom azt a fránya mágnest. Amúgy valóban nem irigylésre méltó sors ez - ilyen sokáig ilyen messze lenni, élni -, de nem panaszkodom, hisz az én kényszerű választásom, amiből kiszállni sem egyszerű. Köszönöm mégegyszer! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 05-20-2013 @ 06:16 pm)
Comment: Köszönöm drága Anna, hogy időt szántál rám. Azt hiszem, most kicsit szomorkás a hangulatom, de ahogy minden, majd ez is elmúlik. :( Most itthon vagyok, és nagyon furcsa érzésem van, hogy szembesülök a való világgal. Tényleg olyan, mintha elsuhannék a dolgok mellett, mintha egy vonatablakból pillanthatnék csak néha rá oda, ahol nekem is élnem - kellene. |
|
|
|
|
|
