Látjuk szüleink és testvéreink,
barátok, s mindünk rossz, s jó tetteit,
kit-kit merre vitt sorsa szekere,
kiből mit hozott ki az élete.

Ne hidd, minden fehér vagy fekete,
Isten színeket is kevert bele.
Sok a gonoszság, sok, hisz tudom én,
de mik is vannak lelkünk legmélyén?

Árulás, csalás, lopás és rablás,
háború, gyűlölet és belviszály,
hosszú a sor, hát nem sorolom én,
de mik is vannak lelkünk legmélyén?

Megbúvik ott benn, a vágy a jóra,
szeretni, adni, s óvni jó volna,
építni, alkotni, s tenni csak úgy,
mint aki mást soha nem is tanult.

Fáj a rossz, fáj a bűn, de ott a fény,
hogy mik is vannak lelkünk legmélyén,
hisz ott rejtőzik bennünk már régen,
egy el sem veszett, meg sem lelt éden.