By Liecht.
Do liege neui Büecher uf em Tisch, Und d'Lampe brennt - i soll e wenig lese, Händ d'Tante gseit, i heig e gueti Stimm, - Und gegenüber sitzt das liebsti Wese!
Es strickt und strickt, ich aber lies und lies, Und dusse schneit's; die beide Tante gähne, Und schlofe-n-y, und wie-n-i übrelueg, So gseh-n-i in de schöne-n-Auge Thräne;
Nit vo der Gschicht, vo der i glese ha, Es het e-n-andre Grund und tiefer lyt er. Ganz still isch's gsi, nur's Tiktak vo der Uhr Und 's klopfed Herz - bis daß Es seit: lies wyter!
I stackle wyter, - 'S het der Mueth nit gha Mi rede z'losse, i bi folgsam bliebe. Bald druf schloht's langsam achti, und das het Die Tante gweckt, sie händ sich d'Auge griebe.
Jakob Burkchard
A világosságnál
Most, új könyvek vannak itt az asztalon, a lámpa ég, nekem egy kicsit olvasnom kell, a nénéim mondták, nekem oly jó a hangom, ők szemben ülnek, kiket annyira szeretek.
Csak kötnek, kötnek, 's én olvasok, olvasok, kinn hull a hó; mindkettő most egy kicsit ásít, lassan elalszanak, de most, hogy rájuk nézek, a szép szemükben egy-egy könnycsepp játszik.
Nem a történtekről, melyeket most olvastam, más oka van annak, ami ott benn a mélyben fáj, hatalmas csend volt itt, csak az óra vert lassan, a szívük dobogása mondta: Csak olvass tovább!
Én dadogtam tovább, bátorságom nem volt, hogy valamit is mondjak, szófogadó lettem. Nem sokkal később, lassan elütötte a nyolcat, és a szemüket dörzsölve, őket felébresztette.
Fordította Mucsi Antal |