[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 208
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 209

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A legenda
Ideje:: 06-03-2013 @ 07:53 pm

A legenda

„A legenda szerint két testvér örökös vetélkedése egyszer odáig fajult, hogy a fiatalabb testvér, Gáspár tizenkét lányt a hintója elébe fogatott. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Gáspár úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára. A lány megátkozta, és abban a pillanatban az ég elfeketedett, szörnyű mennydörgés között Gáspár vára összeomlott, elnyelte a víz, és egy tó állt a helyén.
A tavat Szent Anna tavának nevezték el.”


A kis csapat kurjongatva, jókedvűen szállt ki a kocsikból. Nyolcan voltak, négy fiú és négyük barátnője. Az öreg Opel és a még öregebb Honda hibátlan teljesítményt nyújtott, hiszen bejárták már fél Erdélyt, baj nélkül.
Pedig az utak igen csak próbára tették a két autó minden egyes alkatrészét. A fiatalok a tavasz beköszöntével határozták el, hogy ebben az évben, Erdélyben töltik a nyarat. Amint vége lett az egyetemnek mindegyikük nyári munkát vállalt, hogy legyen pénz a terveik megvalósítására. Közben persze lázasan tervezték az utat is.
Úgy tervezték, hogy két hetet töltöttek Erdélyben és ebből a két hétből bizony már csak három nap maradt. Igaz az elmúlt időben bejárták a Partium és belső-Erdély minden nevezetes táját.
Nagyvárad és Kolozsvár érintése után Szováta volt az utazás újabb állomása. Innen indultak naponta felfedező útra és fedezték fel a Békés szorost, a Gyilkos tó környékét. Természetesen nem maradt ki a parajdi sóbánya, vagy a fazekasságáról híres Korond sem.

A fiúk barátsága a gimnáziumban kezdődött és lassan nyolc éve tartott, annak ellenére, hogy négyen, három különböző egyetemen tanultak tovább. Az évek során Gergő, kis Zsolt, és nagy Zsolt elfogadta, hogy Gáspár a négy fiú vezetője. Így volt ez most is. Terveik között szerepelt, hogy útba ejtik a mesés szépségű Szent Anna tavat. Kora délután érkeztek meg a tóhoz. Letelepedtek a tó partján, és Gáspár barátnője, Anna egy útikönyvből hangosan felolvasta a tó legendáját. A többiek figyelmesen hallgatják. Végül a lány mosolyogva fordul a barátjához.
– Ugye te nem bánnál velem így soha?
– El tudnád ezt rólam képzelni? Remélem, te sem átkoznál meg, amúgy pedig nincs is váram, és gróf sem vagyok.
– Persze, hogy nincs, mert itt van a tó mélyén – nevetett Anna.
Letette a könyvet, és nézte a tájat, az apró Anna kápolnát. Elmúlt hat óra mire megindultak, lefelé a hegyről. Visszafelé Kézdivásárhelyre menve, egy kanyarban Gáspár félreállt.
– Miért álltunk meg? – Kérdezték a többiek.
– Valahol erre van a Torjai büdösbarlang. Szeretném, ha megnéznénk.
A többieknek nem volt kedvük, de hallgattak Gáspárra. Bezárták az autókat és nekiindultak a keskeny erdei útnak. Ám amikor egy órai gyaloglás után sem lelték meg, a társaság elhatározta, hogy hagyják ez egész büdösbarlangot. Gáspár azonban megmakacsolta magát és nem tágított.
– Márpedig én látni akarom. Ha ti nem tartotok velem, megyek egyedül.
– Bolond vagy! – vágta rá kis Zsolt. A többiek helyeseltek.
– Nem érdekel, látni akarom a barlangot!
Így aztán a többiek visszafordultak, csak Anna téblábolt barátja mellett. Nem értett egyet döntésével, de nem akarta cserbenhagyni. Szerette a fiút és tudta, hogy a fiú is szereti őt. – Azt mond meg, mi az, amiért ennyire fontos, neked az, az átkozott barlangot?
– Gyerekkoromban a nagyapám sokat mesélt Erdélyről és a büdösbarlangról is. Igenis fontos, hogy legalább egyszer lássam életemben.
A lány kényszeredetten, megindult a fiú után. Tudta néha olyan dolgokban is engednie kell, amivel nem ért egyet. Már egy órája bolyongtak az erdőben, de nem akadtak a barlangra. A fák koronája felett az ég lassan ólomszürkére váltott, majd egyik percről a másikra, sötétség borult rájuk. A fiatal pár egyre idegesebb lett, idegességük hangos szóváltásba torkollott.
– Mondd meg nekem, mi a fenének jöttünk ide?
– Már mondtam – vágott vissza Gáspár. – Nekem ez fontos. Ha ezt nem érted meg akár te is hattyúvá változhatsz.
Anna hangos nevetésbe tört ki, majd hirtelen zokogni kezdett. – Előtte meg húzzam a rozoga Opelt, te meg ostorral ütlegelsz. Olyan vagy, mint az a gonosz várúr. Talán még annál is rosszabb.

* * *

Anna kinyitotta a szemét. Sötét volt, de érezte, hogy valaki áll előtte. Kitapogatta Gáspárt, de hiába rázta, a fiú nem ébredt fel. Az előtte álló alak hozzáhajolt, úgy súgta a fülébe:
– Hagyd! Hadd aludjon.
– Ki vagy te?
– Anna! A tó rólam kapta a nevét. Tudom téged is Annának hívnak, a kedvesed pedig Gáspár. Rokon lelkek vagyunk, vagy talán rokonok is. Tudom, ismered a tó legendáját, de az igazság más. Gáspár nem volt gonosz. Szó sem igaz abból, hogy mi húztuk a hintóját, és az sem, hogy ostorral hajtott minket. Valóság az, hogy megátkoztak minket és a barlangba fulladtunk meg. Gáspár pedig feláldozta a kastélyát, hogy megtörje az átkot. Sikerült is neki, mi életben maradtuk, de én félig hattyú, félig ember alakban éltem tovább az életemet. Természetesen Gáspárral.

* * *

Anna arra ébredt, hogy a kénes barlang leheletét érzi. Érezte, hogy a fák lombjain keresztül a nap szűrt fénye játszik az arcán. Mellette feküdt Gáspár. A lány az álmára gondolt, mert tudta, csakis álom lehetett.
– Ébredj Gáspár! Ott a barlang – rázta Anna a barátját. A fiú kinyitott a szemét és bámulta az aprócska barlangot, szagolta a kénes bűzt a levegőben. A lány hozzá bújt és megölelte.
– Ne haragudj a tegnap estéért.
– Dehogy haragszom. Idegesek voltunk és féltünk mindketten.
– De akkor meséld el mi olyan fontos ebben a barlangban. Mit mesélt a nagyapád?
– Tudod, amit a tó legendájáról írnak nem igaz. A nagyapám mesélte, hogy Anna az ő dédanyja volt, és a dédapja Gáspár úr. Nem igaz, hogy Gáspár úr ostorral hajtotta őket.
– Tudom – vágott a szavába Anna. – Gáspár úr mentette meg a hajadonokat, köztük Annát is. Feláldozta a vagyonát, kastélyát, hogy megmentse őket.
– Te ezt honnan tudod?
– Szent Anna mesélte nekem az éjszaka. Azt hittem, hogy álom, de már tudom valóság volt.

Hahóóó! Gáspár! Anna!
A fák közül előbukkant kis Zsolt, majd sorra a többiek. – Na végre! – rikkantott nagy Zsolt. Már azt hittük soha nem találunk meg titeket. Mondjátok meg, mi a búbánatnak kellett itt maradnotok?
– Hogy megtudjuk a Szent Anna tó igaz legendáját – felelte a fiú.
– …és meg is tudtuk! – vágta rá Anna.


Budapest, 2013. május, 30.


Utoljára változtatva 06-03-2013 @ 07:55 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: winner
(Ideje: 06-03-2013 @ 07:56 pm)

Comment: Ezt a prózát az ezerszínű Erdély pályázatra írtam. Sajnálom, hogy érvénytelen lett a pályázat. Igaz ott kiírás miatt csak 4993 karakter volt az írás. Ami ott kimaradt az itt szerepelhet.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 06-03-2013 @ 09:19 pm)

Comment: Remek írás, Laci. aLéb


Hozzászóló: Teru
(Ideje: 06-04-2013 @ 12:25 am)

Comment: Nagyon jó történet, kedves Laci, én is sajnálom hogy nem sikerült a verseny. Néha a legendákban van valami igazság is:-) Szeretettel olvastalak, Teru


Hozzászóló: Julianna
(Ideje: 06-04-2013 @ 12:39 pm)

Comment: Tetszik a prózád kedves Laci, kár, hogy kimarad a versenyből. :))) Edit.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 06-04-2013 @ 09:20 pm)

Comment: Köszönöm Béla a figyelmedet.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 06-04-2013 @ 09:23 pm)

Comment: Kedves Teru! Köszönöm a szavaidat. Az, hogy a Szent Anna tó legendából mi az igaz nem tudom, az én történetem a képzelet szüleménye.


Hozzászóló: winner
(Ideje: 06-04-2013 @ 09:24 pm)

Comment: Kedves Edit! Én is sajnálom, hogy ilyen kevés mű érkezett a pályázatra. Köszönöm, hogy olvastál.


Hozzászóló: Attila61
(Ideje: 06-05-2013 @ 08:28 am)

Comment: Remek Laci! Barátsággal! Attila


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 06-05-2013 @ 08:53 am)

Comment: Nagyon jó írás kedves Laci! Szeretettel gratulálok. Lena


Hozzászóló: winner
(Ideje: 06-05-2013 @ 06:32 pm)

Comment: Köszönöm a figyelmedet Attila!


Hozzászóló: winner
(Ideje: 06-05-2013 @ 06:33 pm)

Comment: Drága Léna! Ha így gondolod az igazán megtisztelő.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds