Az üres papíron, egy cseppnyi közöny,
gyógyszer halmok fekszenek a kövön,
eltörött a pohár, szilánkjai a levegőben,
megdermedt a világ, senki sem lát a jövőbe.

Feltúrt kisszoba, a titkai kiszakítva,
megtépve, fekszenek a porban,
s mindenki előtt megalázva,
kiáltják fájdalmukat a világba.

De a kispárna, ki egykor fehér volt,
bíborvörös színben fekszik most,
egyedül, a tömegben, a kitaszítottak közt,
némán mutatja a világnak a közönyt.