Most csak a betűkkel játszom

A vesszők ereje

Örültek az emberek mindig körülöttem
mert én az ő-betűre két kis pontot tettem,
de ha én az ő-re két kis vesszőt teszek
körülöttem akkor mindannyian őrültek.

Csöre, ő mindennap elmegy a könyvtárba
de ma kukoricát szedtünk kinn a határba,
nem dobtunk mi soha egy csőt se a dűllőre
vigyáztunk mi nagyon minden egyes csőre.

Tör a kemény fapad, ha nincs rajta kis párna
lehet, hogy Juliska hozzám többször is eljárna,
szerelemben még csak egy egyszerű amatőr
meghal bennem az is, ha szíven szúr egy tőr.

Föl kelünk mi reggel ha Szegeden lakunk
de ott is mi mindig csak szeretni akarunk,
néha írunk egy idézetet az élet könyvéből
de a nagy fazékban már a húsvéti sonka fől.

Töke, az nagyra nőt a szomszédom kertjében
az első hely megnyerése jár most a fejében,
kislánya olyan mint mesében a hamupipőke
a tökért kapott pénze, lesz majd a forgótőke.

Kör, a geometriában egy alapvető fogalom
ma már minden sarkon van egy körforgalom,
magányosan élek, mint egy világító toronyőr
játékban az élet tromfja, marad mindig a kőr.

Kőre leülni télen az nem nagyon ajánlatos
hidegben az ember jobb ha egy kicsit óvatos,
veszélyes mint nyáron, a kocsma meleg söre
otthagyja őt gyorsan, a „szerető” baráti köre.

Kőr = kártyaszín, kőr (coeur) – vagyis a piros szív – a bátorság jelkép