Mit ér a nyár, ha az őszre tél jön,

És elmúlik vele minden apró gyönyör?

Mit ér a jókedv, ha bánat követi,

Ha az utadat fájdalom kövezi?

Mit ér a csók, ha emlékét keserűvé teszi,

Ha karod már más vállát öleli?

Mit ér a szerelem, ha mást szeretsz,

Ha másnak mondod, hogy fontos, nem nekem?

Minek szeretni, ha viszont nem szeretnek,

Ha az, kiért éltél, ma ő sebez meg?

Miért újra szeretni, ha mindig az a vége?

Ha gyászdallá válik a boldog, szerelmi ének?

Miért kell újra élned, mások kényére-kedvére,

Ha csak a halál jelenti számodra azt, hogy béke?