Lenyugszik már a nap, színes az alkonyat, a bogarak táncolnak.
Nyíló esti virág ontja az illatát, felsóhajt a gondolat:
Ha itt lennél velem, ha fognád a kezem, érezném illatodat.

A hangod a csenddel, beszélő szemeddel szívembe súgnák a szót:
Szeretlek, szeretlek, hűséggel kedvesem, örökre Tied vagyok.
Kezed a kezemben, szavad a szívemben, mily boldog pillanatok.

Az idő elillant, helyében csend maradt, a hiányod átkarol.
Reggel ébreszt a fény, szívemben a remény bánatosan zakatol.
Üres lett minden nap, üres a kottalap, Te távol vagy valahol.

Így éneklem a dalt, azt mit lényed sugallt, bennem zeng, hisz rám talált.
Erdők s mezők nyílnak, csak rólunk dalolnak a madarak és a fák.
A csillagok éjjel, a mosolygós éggel, sírják az álmom dalát.