Fészer előtt árválkodik egy régi üllő
harmatcseppesen oly szép tündöklő,
kovácsinas nem ütögeti régóta már
most a  környékgyerekek kopogtatják,
vasrúddal és  persze még mással is,
öreg kovácsmesternek e hang hamis, 
odaadja nékik hát a pörölykalapácsot,
gyerekek, ilyen  kell a jó hangoláshoz,
de előtte megmutatja, üss kettő kicsit,
majd harmadiknak nagyot és egy  picit,
ő izzó patkóalakot az üllőre odaképzeli,
a gyerekek lelkesen egymást váltogatva,
lelkesen utánozzák, lihegnek elfáradva,
a többkilós kalapácsemelgetés hatása,
farkaséhesen  berobbanak a konyhába,
-felfalják a sóspaprikás zsirosdeszkákat-