A gyermekeim élete és az enyém,
gyökerei ugyan mélyre nyúlnak.
Szabadságuk éppen az a hit,
amelyre éppen őket tanítottam. 
Kérdezem én: Mikor komolyodunk már meg? 

Mindenki akképpen tesz-vesz-lép, dönt,
ahogy otthon tanulta, ahogy közben iskolái
képezték, s ahogy változott Ő maga!
Rendületlenül változott körülötte
a világ, és minap tesz egy jót- rosszat, nahát! 

No persze szörnyű, és tudott történelmi árnyképek
a hitt szavak, mégis miért nem hozzák vissza
azt hangulatot, amelyről álmodunk, amelyet
a szülői értékeken túl keresünk? Tévedünk,
vagy keressük, amelyet nem kérünk? 

Ám akaratunk ellenére tegyünk úgy,
mintha Ők másállapotban lennének,
olyanná, amelyekként nem lennének a múltban.
Úgy gondolnánk, hogy ami visszahozhatatlan
másállapot. Szándékaik a mi tanításunkkal,
de az Ő Tetteikkel vannak kikövezve! 

Szeged, 2013.07.08.