Versbeszéd

A vers szavakból áll, miként a próza,

Míg a próza rendezett szavak sora,

És szavak kavargó lomja közbeszéd,

S a hírnek jut hamisra fűzött lánca.

Miért, hogy vers a vers és nem egyéb?

Miért van az, hogy formázott szavakban

Olyant is hallunk, amit semmi másban?

Miért tömörré öntött hangzatoktól

Izzik fel lelkünk jobban s elragadtan

Lángoló tüzet tud rakni szóból?

Hogy tömör sorok el nem veszítenek

Magukból semmit, sőt a mélybe törnek

Kibontva ritmust, a nyelvnek dallamát,

A szó s mit formáz, összecseng. S a versnek

Ki kell hányni minden hordalékszavát.

Ha nem maradt már más, csupán a lényeg,

Az úgy tud szólni hozzád, mint egy ének.

A nyelv legszebb ruháját is felöltve,

Igy hangja lesz a szóba zárt zenének:

Versbeszéd az – a lelki tűzre rőzse.

                                     Ludwig Géza

                                             2013. július