Beledobtam mindent mit ember érezhet...
Szerelmet,érzéseket s vágyakat...
Türelmet,odaadást,alázatot...
Tiszteletet...
Segitő kezet..
Hegyeket bomlasztó energiát...
Jo szót,és nevelést...
Féltést,és szomorúságot...
Kétsegbeesést,és őrjöngést...
Elkeseredettséget s reményt...
Beledobtam mindent...
Beledobtam az életem...
De egyetlen kőként csak hangtalanul csobbant mindez odalenn...
Válasz sosem érkezett...
A ledobott kő súlyától,nem szállt fel egy buborék sem...
Én csak álltam a kút peremén,belebámulva a sötétbe...
És vártam...
Oly sokáig...
Egy feneketlen kút ez talán...
Egy süket kút ez talán...
Egy kiszáradt kút ez talán...
Lehet csak én vagyok itt egyedül...
|