1.

Most, hogy itt vagy s egymásra szegeződik a tekintet,

figyelj rám s adj időt, hisz veled együtt tekintek.

Sikeredhez a tévedés felfedezése társul,

míg fedezed, önmagad gödrét választod barátul.

S hogy a szeretet osztandó tulajdon, tied marad,

ha szabadon engeded, visszatér hozzád madarad.

Hallgatásoddal menekülésedre társz ki kaput,

erőt erőszakosság nem pótol, sajnálatra jut.

Ha gyűlölsz, akkor elégedetlen vagy önmagaddal,

válaszadásod másikat visszaütésre sarkall.

Félreértésből nő a védekező mechanizmus,

mindig magad nevesd először, de megvetéstől fuss.

Pihenj, neked szövöm szavam, ringass el mondatot,

csak érints, s ha bűvölet vesz körbe, a rabod vagyok.

2.

Halld a sóhajom, miként vigyázom a lépésedet,

neszedet óvni jöttem, magam lába is lépeget.

Vétség és mentség barátsága elválaszthatatlan,

jog asztalát emberkéz teríti a mindennapban.

Szerelem látványa a szeretet árnyában rejlik,

a megbocsátás elfeledett művészeti ág itt.

Minden tudat mögött tudatlanság lakája szolgál,

zeneszó úgy jusson füledbe, hogy csendet komponálj.

Az élet forgatókönyvét égi lektor bírálja,

belülről megmászhatatlan hegység a Himalája.

Félelmed beismerése a legnagyobb bátorság,

ne feledd, mindenben támogat téged a hátország.

Morajok sűrűjében el ne tévedj, maradj velem,

te fejed hajtod, én tenyerem hajadra ívelem.

3.

Hiszen találkozásunk az élet próbatétele,

ha úgy érzed, könnyezd nyugodtan az ölemet tele.

Hazudni fél egészség, de a másik felet akard,

inkább lélekből küzdj a páston, villanjon fel a kard.

Tudod, igazság vásznára festették a képeket,

mindig lásson színek gyűrt rongya alá a két szemed.

Vágyaid a valóság úgyis határokra osztja,

Istenben nem feltételes a szimpátia posztja.

Az ember bátorság látszatával győz félelmeket,

az igazi bátorság, ha e látszatot tepered.

Lépéseidhez semmi köze cipőméretednek,

munkaszerződést lógó orrú bohóccal nem kötnek.

Látom óvatos neszed időzni szemed sugarán,

a szeretet cinkosaként majd szeretetre találj.

4.

Ne veszítsd a reményt ezen a forgandó színpadon,

keszekusza képeidnél mindig van sűrűbb vadon.

Mert nem az a fontos, hogy mit nem értél el idáig,

hogy mit akarsz elérni életedben, csak az számít.

Az őszinteség kockázat, a naivság veszteség,

bűntudat a lélek zsarnoka, rád tör, ha trónra lép.

A szeretet, ha kimegy ajtón, engedd be ablakon,

olykor szellőztetni kell, szavakból nem épül a hon.

Mosoly a szomorkodónak a legnagyobb ajándék,

szándékod kocsijából inkább hiányozzon a fék.

Kibolyhosodott pulóverben pucér lény a lélek,

a nyugalom oázisát egy gyermekarcban éled.

S ha emlékezel dalunkra, mit együtt énekeltünk,

a hamis hangot soraim között akkor majd eltűrd.

5.

Ki tudja, hányszor vet hajóm hozzád, hol a partszakasz,

bűn almáját ne lásd, de gyümölcsöt tekints, azt szakassz.

Ábrándból ritkán születik jó, de rossz elvetél,

ha a szem óriás, apróbb a könnycsepp, egész a fél.

Az álom valóságra alapozza éji tárát,

a valóság álmaink kupáját fényesíti át.

A kapzsiság magasiskoláját ingyen kijárjuk,

mégis megfizetjük: sajt súlyában benne van a lyuk.

A sakk az élet játéka, mindenkinek mást jelent,

van, kit leütnek, más meg leüt, játszik embertelent.

A legkisebbek között legnagyobb tét a szeretet,

meggyőzöd a sírót, ha gyengeséged elismered.

Gyere, rám mindig kötözheted bánatcsomód, hagyom,

te kertész vagy, ápold virágod, ha fojtogatja gyom.

6.

A teherről mindenki lemond, ki súlyt cipelni termett,

bírd a málhát, ha már hangod betöltötte a termet.

E földi szolgálat halandó testednek túl nehéz,

sebeket szerzel, kötszered adott, előtted a géz.

Elődöd élettapasztalatát utódod kapja,

az életet nem játszhatod vesztve, csak kockáztatva.

Ki ébred, magáról eszmélet takaróját dobja,

a nevetés gyógyít, a könny a betegség bolondja.

Üzletben nincs barátság, de van barátságban üzlet,

lehetetlenség bőrén a tehetetlenség lüktet.

Erőfeszítéseiddel aknázod tévedésed,

célod legyen a fontos, ne a találatot mérjed.

Köszönöm neked a csendet, mivel szavaim leped,

tisztelem a szívet, ha szeretetért az megreped.

7.

Türelmed türelemre int, pillantásod szikratánc,

elfogadom, bármit teszel, bárhogyan is reagálsz.

Az érzékszerveink a csalódást formába öntik,

mely érzéketlenné formál, ha a kín beleömlik.

Ajándékot úgy kell adni, mintha magadat lepnéd,

az udvarias szeretetből hazugság sarja kél.

Reménytelenség pókhálóját aggodalom szövi,

inkább legyél pőre, mint didergő mérsékelt övi.

A szeretet tettekre lázít, a szerelem szóra,

a lelkiismeretednek becsület lesz a zsoldja.

Ha az írás elvonási tünete a nem írás,

józanságom forrásáért a talajba mélyre áss.

Most, hogy szavaim törzse köré hallgatásod fontad,

remélem, kiállod az életet, ha majd pofont ad.