Gyöngyöket izzik az ég feketéje, játszik a gyermek az őszi estében. Fut ki a kertbe, fakardja kezében, szél szalad véle, és langymeleg lég leng… Csak óvatosabban, baj ne történjen!
Csillagos égen az angyali lények mennyei tánca és dallama ébred. Boldog a gyermek, a lelke zenélget, sorsba szövődik a szellemi ének.
Jaj te, vigyázz! Odanézz! Ugye mondtam! Huppan a kőre, keserve belobban. Sír sebe, térde; a vére kibukkan, ajka pityerget, a könnye kibuggyan, s búj’ vigaszölbe de szontyolodottan.
Édesanyának a két keze, csókja lábban a lángot is nyomban eloltja, szívbe derűt fon a szűzi titokban, szent szeretetbe simulva, nyugodtan.
Szépen aludj, fiam, őrangyalodban! |