Szép ez az ősz,
ahogy a falevelek
lomhán aláhullanak.
A fáradt, álmos napfény
halvány vörösre festi
a szürkéllő házfalat.
Megfordul a szél,
felborzolja az apró tócsa
csillogó vizét.
Lustán hajlong a fenyőág is.
Mintha felém nyújtaná kezét.
A szederbokor gallyai
szárazan zörögnek,
árván maradt fészkekből
kicsi madártollak
mint apró kristály hópihék a légben,
a föld felé pörögnek.
Megülnek a sárga fű közt,
tovalibbennek a szélben.
A vadkacsák már indulnának,
tétovázva, félve, fázva
köröznek az égen.
Szép ez az ősz.
Szeretem a nedves avar illatát.
Esőfelhők gyűlnek fölém,
ködfüggyöny úszik körém.
Alkonyodik, mennydörög,
elnyomva a szél zaját.
Hallgatom vad dallamát.
Félve nézem a sötét égbolt
néhány halvány csillagát.
Felvillannak hirtelen
a nehéz felhőkön át.
De az ősz újra szép.
Hozza a tél nedves, hűvös,
tiszta leheletét.