Mensch und Tier 
 

Ich war im Garten,  wo sie all die Tiere
gefangen halten;  glücklich schienen viele,
in heitern Zwingern treibend muntre Spiele,
doch andre hatten Augen,  tote,  stiere.

Ein Silberfuchs,  ein wunderzierlich Wesen,
besah mich unbewegt mit stillen Blicken.
Er schien so klug sich in sein Los zu schicken,
doch konnte ich in seinem Innern lesen.

Und andre sah ich mit verwandten Mienen
und andre rastlos hinter starren Gittern  -
und wunder Liebe fühlt ich mich erzittern,
und meine Seele wurde eins mit ihnen. 
 
 
Christian Morgenstern  

Ember és állat

Egy kertben voltam, ott ahol minden állatnál
a rácsok megett; boldog pofákat várhattál,
derűs ketrecben vidám játékot láthattál,
de szemük, sokkal merevebb volt a látszatnál.

Egy ezüstróka, egy csodálatos teremtés
rám nézett oly mozdulatlan merev szemekkel.
Úgy látszott nyugodtan néz szembe a végzettel,
de mást mutat e tétova csendes merengés.

És már sokat láttam én ismerős képekkel
és másik a rács mögött zavartan lépdelve -
és a csodás szeretet belsőmet égetve
a lelkem egybe olvadt e szegény lényekkel.

Fordította Mucsi Antal