ZENÉLNI SZERETNÉM
Maróti László
Zenélni szeretném mindazt, ami voltam, Zenélni szeretném, ami most vagyok, De ha elzenélném, mit kutattam, ástam? Úgyis nevetnétek! Egy hang: az vagyok.
Ha én elzenélném, mindazt, ami voltam, Ha én elzenélném, ami most vagyok, Tudom, meghökkenne bennetek a kérdés, Tán le is néznétek! Egy hang: az vagyok.
Ha én elzenélném azt, amire vártam, Azt, amelynek régen vert rabja vagyok, Darabokra törne bennetek a mérték, Az sem semmi! Tényleg: Egy hang: az vagyok.
Elzenélnék néktek mindent, ami történt, Láttam azt, hogy ott lent sárga csillagok Botladoztak, jaj, a Csáky-utcán végig? Néha el sem hinnéd! Egy hang: az vagyok.
Zenélném, hogy aztán véget ért, s így jól van, Tárva-nyitva állnak most az ablakok. Szeretném, ha tudnád, más volt itt az élet, De a torkom gyenge... Egy hang: az vagyok.
Hiszen elzenélném szivesen, hogy élek, Elzenélném azt is, hogy majd meghalok, Elzenélnék mindent: háborút és békét, Kézfogást és csókot, Egy hang: az vagyok.
Épp ezért, hogy mindent el tudjunk zenélni, Mindazt, ami versben le nem írható, Azt, mi annyi ember szívét gyötri, nyomja. Légy te is egy dallam: hang, mely hallható.
Zenéljünk el mindent sípokkal, dobokkal, Nem dugná be akkor senki a fülét! Nem köpnének akkor reményt vesztett bábok, S nem mondanák azt, hogy Csak egy hang vagyok.
Így zenélnénk egyre többen, s egyre jobban,
Hogy – mikor az Óda kész és int a kar -,
A karnagyi pálcát maga Isten fogja:
Népekből egy kórus és a zenekar.
Piruljon ki arca annak, aki fújja:
Kürtje, harsonája vágjon, mint a kés!
Tüdeje és lelke legyen minden hangban,
Mert hiszen az élet nem egy temetés!
Dobjatok egymásra olajhordót, s várat,
Börtöncellát, s mindent, ami zajjal jár!
Nem zaj az, de Óda, minden ember hallja,
Hallja, aki téged, s engem haza vár.
Dögöljön meg kínnal, láncra verve, koszban
Az, ki ezt az Ódát hallgatni nem kész,
Vagy ki harsonáját háta mögé dugva
Félve, sompolyogva le, a földre néz.
Mit ér az a kórus, hogy szól az az Óda
Hol a kottán végig szünet van és kész?
Hová jutunk, hogyha célunk eltakarja
Fátylával a gaztól lefizetett ész?
Ha mi elzenélnénk mindazt amik voltunk,
Ha mi elzenélnénk amik most vagyunk,
Tudom, jéggé fagyna bennetek a vér is!
Hinnetek kell végre: Mind egy hang vagyunk...
Göteborg 2006
|