Tengerre vágyom
Maróti László
Tengerre vágyom! Meg akarom fürdetni magam minden vizek habjában: A koszban, a piszokban, napfényben, harmatban; Érezni akarok zöldszínü csókokat hínár levelekről reámtapadón, a polipnak iszonyú karjait, amint húznak a mélybe, homályos iszapba. Lebegni akarok hullámokkal együtt, kivetve olykor gyönyörű szigetek csodával határos nyugalmát élvezni, s azt megúnva vissza - a száguldó orkánok hátán – tengert szeretni röpülnék újra végtelen vizeknek pezsgő özönébe: Érezni akarom hogy járja át nyugtalan testemnek minden zegét, zugát a Víz, az örökké tovahömpölygő.
Élni akarok hát, s meghalni ezerszer! Ha majd elfárasztott szilaj hullámoknak milliós hada, megpihenek akkor roppant vizem ölén. Pihenni akkor elhagyott öbölbe visznek egykedvű, barna énekek…
Budapest, 1963.
|