Csak egy kis karó XVIII.
Tegnap estefelé újra kisétáltam a határba, látni akartam a gödröt a lemenő napsugárba.
A kis karóval sem tudtam reggel egy szót sem váltani, mert vizes lett minden rajtam siettem megszárítani.
Oly durcásan nézet ott rám láttam valami nem tetszik, morcosan a földre bámult vártam míg mérge ülepszik.
„Halottalak reggel téged disznók anyját emlegetni, de amit markodban fogtál nem akartad elengedni.”
„Hallgass már el te kis karó ez itt nem szépirodalom, tudom te okosabb vagy, de hidd el, én sem vagyok majom.
Anyanyelvemen beszélek ahogy megtanított anyám, nem rövidítek egy szót sem mint egy városi utcalány.
Én még ma is a tárgyakat mindig a nevén nevezem, igaz ezzel nagyon sokszor a fejem véresre verem.
Sokan teszik még magukat naponta egy nagy okosnak, de ha kinyitják szájukat minden kételyt eloszlatnak.”
Egy közmondás is azt mondja: „Hallgass, 's azt hiszik okos vagy!” sok nem tudja betartani és minden kételyt eloszlat.
Megyek is már te kis karó most már korán sötétedik, mindenki gyorsan öregszik ha örökké mérgelődik.
Tóni |