Csak egy kis karó XIX.

Szeretek hozzád kijönni
a természet lágy ölére,
veled néha oda jutunk
a viselkedés tövére.

Nem magasból lobogtatod
nekem te az okosságod,
és ha valami bánt engem
mindig van rá orvosságod.

A szó mögött érző szív van
nem csak semmitmondó szavak,
és te sohasem dicsekszel
hogy te tőlem sokkal jobb vagy.

Elfogadsz engem olyannak
amilyen még ma is vagyok,
van olyan, ki sokat beszél
de nem mond semmit, csak gagyog.

Rég elcsépelt szalmát csépel
mégis keresi a magot,
és közben észre sem veszi,
hogy árpát csépel, nem zabot.

Kiss Gábor is örül neki
szavait hűen használja,
szókincstár legszebb szavai
csak egymásután leírva.

Hogy mond e valamit vele
maga is sokszor gyanakszik,
de neki csak az a fontos.
hogy az nagyon szépen hangzik.

Nap megfogadná szavait
este a tengerbe bukna,
és reggel a szép álmaink
mindig oly messzire futna.

Sokat beszéltem kis karó
türelmesen meghallgattál,
de lehet, hogy azt gondolod:
„Itt több bolond is szaladgál!”

Hát most eggyel kevesebb lesz
mert most és is haza megyek,
örülsz, hogy otthon maradok
és nem fecsegem tele a fejed.

Tóni