Csak egy kis karó XX.

Tegnap szépen sütött a nap
újra hívott a természet,
az ember egy séta után
mindent jobban megemészthet.

Oly sok embert a világon
megenném, legyen ő bárki,
de nem mert kannibál vagyok
hanem, hogy ki tudjam hányni.

Kis karó, néha azt mondom
mennyivel jobb itt kinn neked,
nem tudsz mindent megérteni
mert fából van a te fejed.

Már sokszor azt kívántam, ha
kevesebb lenne az eszem,
ha nem gondolnék másokra
már sokkal jobb lenne nekem.

Sokkal több bolond ma szabad
mint amennyi be van csukva,
mert soknak ma már az élet
csak egy utolsó zsákutca.

Te ezt itt észre sem veszed
egy túl okost soha nem látsz,
ő csak a tömegben él meg
ahol te ma már soha sem jársz.

Ez a civilizált dzsungel
az emberekre veszélyes,
mert egy városi ember ma
sokszor már mindenre képes.

Az univerzum központja
mindig csak ő akar lenni,
ezért mindent körülötte
gyorsan tönkre akar tenni.

Az egyedüli célja ma,
hogy őt valaki szeresse,
ha az meg is követeli
hogy szerelmét megfizesse.

Amióta nem érdekel
mit gondol rólam a másik,
élem a magam életét
's sohasem fog el egy pánik.

Bocsáss meg nekem, kis karó
ma nem engedtelek szóhoz,
de engem a földi élet
már nagyon régen nem kódoz.

Így hát most befejezem, ezt
az unalmas monológot,
úgy is sokan azt mondják, csak
az üres szavakat szórod.

Tóni