Este volt már. Ha nem is késő, de határozottan este. Fáradtan botorkáltam a Keletinél a 76-os troli felé, kerülgetve a csöveseket és a zugárusokat.

Ennek a napnak is vége.Ugyanolyan szürke volt, mint a héten a többi - gondoltam, és a téli hidegben magamhoz szorítottam a retikülömet. - Itt vigyázni kell, sok a tolvaj! Mire észre veszed, már elvittek mindent, iratokat, értékeket, emlékeket. Mindent, ami oly fontos neked. Mindent - ki, mit hord magával. Nekik csak zsákmány. Majd később döntik el, hogy portéka lesz-e belőle, vagy szemét. Ha nem tudják használni, csak ott hagyják az utcán, mint eb azt a bizonyos dolgot, amiért állítólag már büntetnek is.
- Azért jó lesz vigyázni, még sosem ért szerencse, ha beleléptem... - Végre elhallgatott a légkalapács is. - Már épp ideje volt!

A zöldségeshez érve a tarka kirakatra tévedt szemem, ahol megláttam őt. Pirosan, fényesen, mosolyogva édesgetett magához.
- Ó, ez kell nekem! Otthon mindig csak a banán, meg az átkozott narancs van.

Hó vége volt már, mélyen kotortam zsebembe, hogy összekaparjam a rá valót, de megvettem. Kilóra - még, ha oly könnyű is volt. Boldogan szorítottam markomban az almát, vigyáztam rá.
-Jaj, el ne guruljon! Nem érheti baj! Ilyen kívánatosan és tisztán akarom elfogyasztani út közben. Van időm, akár haza is vihetném! De nem, nem tudok addig várni. Éhes vagyok, és nem is emlékszem, mikor ettem ilyen finomat utoljára. Kell nekem! Most azonnal akarom!

Végre beállt a megállóba a troli. Felszálltam, és vittem magammal a vágyat, hogy érezzem az illatát, az édes zamatot, ami nem fogható semmihez. A sofőr leszállt cigizni, és mi ketten maradtunk. Csak a starking, meg én! Legszívesebben azonnal belemélyesztettem volna a fogam, de - van időnk, még soká érek haza - fényesítgetni kezdtem. És eljött az én pillanatom, beleharaptam a gyönyörűségbe!

Az első falatnál vékony sugárban spriccelt kicsit a leve, és végig csordogált a karomon, be a kabátom ujja alá egészen. Furcsa volt az íze, és szám nyomaira néztem a félhomályban. Tele volt ocsmány furatokkal. - Jézusom, van itt valahol egy kis kukac is...!

Előkaptam egy Orbitot, hogy eltüntessem számból ezt az undorító,
kesernyés ízt. Felfordult a gyomrom. A kezemen ezt a szutykot már vihetem hazáig...

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)