Árnyékok lábain botlik a fény

összebújnak az apró csendek,

egymásba ölel : holnap és remény

éjbölcsőben álmok cseperednek.

Gond zsugorodik szempillák alatt:

hatalmas hegyekből apró kő,

a végtelen útja szétszakadt,

kátyújában megáll a zord idő.

Szivárvány alatt mosolyok ülnek

esőcseppekben lebeg a rét,

dallamok ébrednek, csendülnek

pacsirta kísér víg fülemülét.

Színes szappanbuborék az álom,

de rácsap a valóság keze,

fölriadva már nem találom,

szívembe vág a valóság szike.