Mese. Az erdő tündére
Egy csodálatos napnak indult ez a szombat . A nagypapával
kirándulni az erdőbe egy élmény volt. Orsolya és Olivér, már nagy izgalommal
készültek. A napocska már magasan fent járt az égen,mikor a nagyi elkészitette az utravalót tele volt finomsággal a hátizsák. Orsi még kiszaladt a kertbe és megcsodálta a
virágokat amint éppen kibontják szirmaikat. Eközben megjelentek a gyönyörű
pillangók is akikkel suttogva váltott egy-két szót. A nagymama megigérte, hogy
estére főz valami finomat nekik, mert biztosan meg fognak éhezni a hosszú nap
után.
A nagypapa megtervezte az útirányt és előhívta a hűséges kutyáját, Villámot is.
Aztán búcsút intve a nagyinak útnak eredtek. Egy két óra múlva már a nagy erdő
sűrűjében jártak. Már sorolták a madarak nevét , mivel a nagypapa sokat mesélt
és oktatta öket útközben . Az erdő olyan volt mint egy zümmögö korus. A dalosmadarak éneke mindenkit jókedvre derített. Apró neszeket hallottak a
fák és a bokrok között ekkor megjelentek az őzikék is és a szarvasok is, de félve
elszaladtak amikor közelükbe értünk. A mókusok nyugodtan lakmároztak a fák
tetején tudták, hogy tölünk nem kell félniük.
Már délután volt, mikor a nagypapa meg akarta mutatni azt a szép madarat amelynek olyan gyönyörű és különleges tolla volt és már többször látta
itt az erdőben. Nem vette észre, hogy egy szakadék felé bandukol, amibe sajnos
bele is csúszott. Elég mély volt a lyuk és nagyot esett, mivel a talaj itt igen
meredek volt. Nagyon megütötte magát és fájt a jobb lába be is dagadt neki.
Ezek után nem bírt kimászni a gödörből. Ekkor Orsolya keresett egy hosszú
faágat és avval próbált segíteni a nagypapának. De nem sikerült igy sem.
Olivérnek az jutott eszébe, hogy elmegy segitségért, amit mindannyian
helyeseltek. Úgy egyeztek meg, hogy Orsi itt marad a Villámmal, mivel hamarosan
sötétedett és félő volt,
hogy az állatok is megjelennek a környéken, igy a kutya nagy segitség és ugatásával
jelzi majd az idegent.
Közben Orsi körül megjelentek a pillangók akiket jól
ismert és hallkan suttogva kérte őket, hogy repűljenek a nagyihoz és jelezzék,
hogy baj van. Olivér elindult, mert kevés volt az idő és hamarosan rájuk köszönt az est. Elöször futásnak eredt,
de hamar elfáradt, mert az utat sem ismerte eléggé. Ahogy jött a sötétség úgy
egyre bizonytalanabb lett, hogy merre kell mennie. Megállt egy pillanatra és
körbenézett ,de nem tudta, hogy merre tovább. Hirtelen különös zajokat hallott
és elkezdett félni. Nagyon nyugtalan lett. Leült egy kőre és semmi okos ötlet
nem jutott eszébe. Most már úgy érezte, hogy hamarosan a könnyeit sem tudja
visszatartani. Ekkor zajt hallott . Azt hitte, hogy rosszul lát, egy szép
fiatal hölgyet pillantott meg, aki egyik fa lehajló ágán ült. A holdvilág
rávilágitott a tüneményre. Annak zöld ruhája volt és a szöke haját piros rózsák
diszítették. A lány rámosolygott a fiúra, Isteni nyugalmat árasztott és azt mondta,
ne féljen ő az erdők tündére és azért van itt, hogy segítsen neki. Ezek után közölte a fiúval , hogy induljon el itt
jobbra az ősvényen és figyeljen , a fákon szentjánosbogarak vannak és ők fognak
világítani hazáig.
Eközben a nagymama már nagyon várta őket haza,igen késő este volt . Amikor kiment a verendára
odarepűltek hozzá a pillangók, akiket megismert nyomban. Érezte hogy az unokája
küldte ide őket, mert nagy baj van. Ekkor megpillantotta Olivért is, aki most
már szaladni kezdett és amikor a nagyihoz ért, mindent elmesélt neki. Együtt
átmentek a szomszédba és segítséget kértek. A szomszéddal elindultak az erdőbe
közösen ahol lámpákkal felszerelkedve elég gyorsan haladtak.
Ez idő alatt Orsolya és a nagypapa nehéz helyzetbe kerültek,
mivel két róka jelent meg a közelükbe. Villám elkezdte ugatni őket. A rókák
elkezdtek szaladni az erdőbe és a kutya utánuk. Igy magukra maradtak, egy ideig
csend volt. Újfent zajt hallottak és hirtelen egy nagy barna medve jelent meg
előttük. Orsolya és a medve egymásra meredtek, de egyik sem mozdult. Sajnos még
nagyobb baj is lett amikor megjelent a kutya.Villám ugatni kezdte a medvét. Az
meg elkezdett vicsorítani és felemelte a két első lábát és támadásra készült.
Hirtelen megjelent az erdők tündére. Szépsége beragyogta a holdfényes erdőt. Minden
állat behódolt neki.Villám is lehajtotta a fejét, majd feltekintett a tündérre
és odament hozzá és leült a lába elé.
A tündér ránézett a medvére és az állat bünbánóan elfordult erdő irányába és
elcammogott.
Ekkor minden jóra fordult, mert megjelent a nagymama, Olivér és a szomszédok
is. A nagypapát kimentették a szorult helyzetéböl. A tündér amikor látta, hogy minden
rendbe van, elbúcsúzott
tölük. Olivér és a többiek megköszönték a segítséget neki.
Az erdők jóságos tündére lassan elsétált az erdő széléig visszaintett nekik,
majd eltűnt a fák között. Elég hosszú volt az út hazáig, de minden jól ment. A
nagyszülök és az unokák megköszönték a szomszédok segitségét, majd mindenki
hazatért otthonába.
Orsolya és Olivér soha nem felejtette el ezt a
kirándulást a nagypapával. Mikor az erdőben sétálnak mindig eszükbe jut a szép
erdei tündér és hálásan gondolnak rá.
Göteborg 2013.01.01 Lám Etelka
|