David off

Elment, és már azt se fogom megtudni soha, miért volt itt. Évtizedeken át pátyolgattam az emlékét, voltam hálás mindazért, amit adott nekem tiniként.

Ő már férfi volt akkor. Talán a kora, vagy tán a bajusza miatt gondoltam annak. Okos dolgokat mondott az alatt a villanásnyi idő alatt, melyek utat jelöltek nekem a következő 30 évre. Ma már tudom – ő mondta – hogy csak a magot hintette, s nem tudta mit vet. Hát, jó magyar földbe hullott! Baromságokból is lehet jó következtetéseket levonni a jelek szerint, mert szépen haladtam az életben a tőle kapott lámpással.

Már nem is reméltem, hogy látom még valaha. Lehet, jobb is lett volna úgy minden, ahogy volt eddig! Vannak álmok, melyek jobb, ha nem valósulnak meg, még ha oly színes álmok is. Az őszi szél hozta, és el is vitte, mint Mary Poppinst. Csak addig maradt, míg esett az eső, és lehet, hogy a vihart is csak saját szórakoztatására kavarta.

Már mindegy, hisz sosem fogta a kezem napsütésben – és már nem is fogja rám villantani fehér fogait. Vagy ha igen, hát azért, hogy belém marjon még. Az ő világában, a médiában semmi nem probléma. Ahol a szavak csak a munka eszközei, ahol a jól megtanult mimika és gesztusok kötelező kísérői a hazug gondolatoknak, ott nem számít a rombolás. Fő, hogy legyen munkája a gyereknek! Bármit érte, mert ő a legkedvesebb! Mit számít, kin tapos közben, hogyan űzi el a rózsaszín ködfüggönyt, amitől szépnek hittem az életem.
David off – és én rágyújtottam egy házilag tömött cigire, mert csak a lelkem gazdag.

János on. Vegyészként remélem, nem mérget kavar! Az írásaiban már ott vagyok egy ideje, és mindig jó szerepet kapok. Érdekel ez a forgatókönyv! Ha nem figyelem a nonverbális jeleit, akkor is tudom, hogy azt kapom, amit érez, amire szükségem van. Kivételesen nem szórakozik velem valaki, hanem velem szórakozik Ő.

János egyszer on, és azóta mindig itt van. Azt kérdi, maradok-e. Igen, maradok. Vannak álmok, amiket meg kell valósítani!

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)