Narancssárga gondolat
fekete árnyékot rajzol a jövőre,
hol a sok szürke rab
nem gondol vörösre, zöldre.
Lila füstfelhőben kék tollú
madarak masíroznak
leszakadt ég alatt,
s a tűz nem kályhádban ég,
hanem a talpad alatt;
és az oltár felett feszített
Krisztusunk helyett egy
zöld hasú rém vígan integet.
Ovációban tör ki a tömeg,
mert tudja jól, súlyát most
ívben méred, s a
Pénz-istennek eladod az
utolsó csepp véred!

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)