A város mocskos házai
Istennek falloszt mutatva
emelkednek fel a magasba,
mint, ha ő okozta volna
égbe kiáltó nyomorukat.
Rozzant lépcsősorok
kicsorbult, èles peremén,
szakadt kis zekében
gubbaszt a remény,
ábrándozva egy új utat,
hol nem a szegénység kiált
fénytelen ablakon át,
kér ökölbe görcsösült keze
elegendő vacsorát,
míg más vígan mulat.
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár) |
