(saját előadásomban)

Ha kit szerettél, halott,

sokáig ne búslakodj,

ne tépelődj, tedd a dolgod,

a valósághoz igazodj!

Azzal vigasztalódj,

hogy „nem vagyok magamra hagyott!

NEM LEHETEK magamra hagyott!

Isten látható és nem látható társakat adott.”

A Földön őt most nem láthatod,

de ha emlékének szereteted adod,

akkor van egy vonzó kapcsod,

mely viharálló lélekhajód,

s éjjeli angyalfuvallatok

repítik őhozzá lélekmagod.

Nem csoda, hogy újra éled kapcsolatod.

Ha hittel elfogadod,

hogy a lélek él, csak teste halott,

mikor este magod elaltatod,

s lelked elhagyja az anyagot,

a lélek tengerén biztos egymásra találtok.

Ezt átéled, de nem tapasztalod,

mert csak anyagtesten gyúl fel tudatod.

Ha együttlétetekről némely álmod

mégis jelképes hírt adott,

legyél hálás, hogy neked megadatott,

szemléleted ettől is alakulhatott,

világokat átölelve együtt változhattatok.

Tudod, a halott nem is halott.

Nem kísértőd, kitől fogad vacog,

sokkal inkább szerető angyalod,

kinek óvó gondolatod mindig nyújthatod,

hogy hódíthassa a szellemi magaslatot;

kitől jó döntéshez a gondolatokat kapod,

s tetteidhez a támogató irányítást fogadod.