...amit "elmondott" nekem a tenyeremben tartott kérész...


Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek.
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.

Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.

Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok.
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.

Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni..., élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.

Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök...
Életem a létben így -általad- lesz örök.

Megjegyzés: A Tisza virágzásáról mindenki hallott, de a Tiszavirágot, mint élőlényt kevesen ismerik.
Az idén június végén volt a tiszavirágzás, ami úgy jelentkezik, hogy a vízfelszín felett szitakötő nagyságú rovarok repülnek, és rakják a vízbe petéiket. A pete lesüllyed az iszapba és ott 4 évet tölt kérész formájában, majd a felszínre jön, hogy eljárja násztáncát és utána elpusztul.
Csodálatos élmény megfigyelni ezt. 2003.07.24.