s a nap
átködlött vörösen pirkadt őszi égen,
nyirkos gomoly-ködben, felhők súly-ingében,
erdők lombján át-,
déren, fagyon áttűnő rőzseláng.

Rászóltam: merülj aranyba, s merült;
vakított is, de hidegen ült.

Hiába emelte jégfénye pompáját,
nem hódította meg őszünk dérvirágát:
ragyogása elcsúszott
villanva, vakítva,
szemfájdító tükröt tartó
kristályszirmain.

Jégfény-pompás napsugarak,
elcsúsztak és megalvadtak.