| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa 14. rész Ideje:: 11-19-2013 @ 09:54 pm |
|
|
|
|
Gondolataiban gyakran visszatért az édes múlt idézéséhez, afféle nem fogyó nyalókaként szopogatva és élvezve a selymes ízt.
Talán túl sokszor is.
Félt, hogy elveszíti valóságérzékelését, és könnyűdrogként menthetetlenül rászokik.
Lassan hazaértek.
B.-nek egyre nehezebbre esett a járás, úgyhogy mókát tettetve felkapta a hátára, mint aki incselkedni akar csak vele. Aztán kipirult maga is, és fújtatott, mint egy régi gőzmozdony, mire a harmadik emeletet elérte. Már a félemeletnél átbillent fejben, és valóságosan egy közös játék résztvevőjeként maga is elhitte, hogy csupán egy másik gyerek - kissé nagyobb kamaszgyerek - ő is, akinek nem szégyen efféle játékokba keveredni. Még akkor nem tudta, hogy az apukák természetes hivatását gyakorolja valaki más helyett.
C. egyik kezében merőkanállal, (másik keze csípején) kicsit aggódó, de azért rejtélyes félmosollyal várta őket, kontyba volt kötve hajzuhataga. Megjelenésében, határozott, ugyanakkor nőisen törékeny kiállásában mindig volt valami buja érzékiség és készen állt a szóra.
Csókja volt a mámor, az eszméletvesztésbe szédülés első és utolsó foka, reménye és beteljesülése vágyainak. Hogyha ránézett a szerelem olyan erővel lüktetett át szívétől halántékáig, hogy elfutotta a könny a szemét. Még mindig, három év múltával is ölelésre indult jobbkarja és az asszony dereka is felé hajlott, amint felfedezte ezt. Öntudatlan volt és bódítóan jóleső érzést okozott. Csak szemeik néma cikázása megtöltötte forrósággal a teret és bizonyosság égett pillantásaikban: azoknak az embereknek a sajátja ez, akik ismerik egymás minden egyes gondolatát.
Most azonban C. gyakorlatias énje szólította meg őt és kérte, hogy azonnal fáradjanak beljebb, ha jót akarnak.
A meleg levestől B. megnyugodott és hálásan nézett anyjára. Ki tudja, talán bármilyen gyógyszernél többet ért az a gondoskodás, ami tőle jött. A kisgyermek feltétlen odaadással itta szavait és hagyta, hogy vezessék, öltöztessék, vetkőztessék, langyos fürdő után ágyba helyezzék, puszilgassák, ölelgessék. Nem is bírta végigvárni a mesét, pipacsos álommező könnyű zsombékosára hullott, álommanó-anyu folyamatos varázspor –hintése közepette.
Láza még elég magasan állt, ott maradtak mellette.
Beszélgetésük, mely most az aggodalomból fogant, szép lassan az együvé tartozás és szeretetük kifejezésébe torkollt. Az éj pedig szoros, elszakíthatatlan csillagkoszorúként fonódott összeolvadó alakjuk köré. A gyerek lázát leszámítva minden rendben volt akkor.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-19-2013 @ 09:54 pm
|
