Az ördög bocskora már rég elkopott,

szárnyaszegett akarat a mibenlét.

Egy pohár sörben úszik az emlék,

és a holnap nem emlékszik a mondott,

napfényben úszó, olcsón vett véleményre.

A rossz győzelméhez elegendő, ha a jó emberek

tétlenkednek, véleményük hiánya a  karátos,

a múltból fakadó értékvesztés.

Hullnak, múlnak a szaporodó a fáradalmak,

menekülnek, gyógyulnak a fájdalmak.

Gombolja kopott, gyűrött kabátját a szegény,

közben nem is látja: kilopja érzelmeit

a létrehozott törvény. Pénz nincs a zsebében,

éppen ezért 90 éves anyját küldi le kenyérért!

Emlékmorzsákat sodor az őszi szél,

libben, és elmúlik mint maga a falevél.