Kiszáradt patak

Mint a patak csobogása
törne ki belőlem a szó,
de most elzártam a forrást
és sehol egy kis búcsúszó.

Szavakat belém fullasztom
nem merem papírra vetni,
nem akarom azt írni, mit
sok, úgy sem tud megérteni.

Hóban lépkedek egyedül
gondolataim taposva,
vajdasági magyarságom
még nincs teljesen lemosva.

Bár a sok próbálkozástól
egy kicsit azért megkopott,
át akarta sok festeni
de a pemzlije elkopott.

Maradtam az aki voltam:
Egy külföldön élő magyar,
visszakapott magyarságom
ma olyan, mint egy képzavar.

Idegenben magyar vagyok
de otthon már egy idegen,
jobban szeretném fordítva
egy örök nyílt seb ez nekem.

Egy szóval elzárt forrástól
kiszárad a patak meder,
's ha a tájszólást kiirtjuk
kihal majd a magyar ember.

Örüljünk addig emberek
míg mi egy tájszólást hallunk,
mert az az igaz anyanyelv
's nem az, amit annak vallunk.

Az irodalmi nyelvünket
ápoljuk azt szeretettel,
vele irodalmi múltunk,
átélve, soha nem vész el.

Tóni