Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa 19. rész Ideje:: 12-01-2013 @ 07:57 pm |
|
|
|
|
Jövő héten együtt ebédeltek négyen. C. isteni húslevest főzött, melyből nem hiányozhattak a fűszerező keverékek, bőven répával, és a szokásos többi zöldséggel, tészta helyett a húsok töltéséhez használatos tölteléket főzve bele, ami sejtette, hogy a következő fogásnál is köszönni fog ez a betét a sült főtt oldalasnál. Parádés zöld köret és sült zsírral olvasztott petrezselymes burgonya kísérte, és ünnepi alkalomra fehérbor is került az asztalra, mely igen kellemessé tette az utóízt, könnyítve az emésztést is. C. kitett magáért és F. nem győzte dicsérni. De észlelte, hogy elsősorban nem is neki szól ez, hanem nagylánya kedvéért és talán vigasztalásul az elmúlt évekért. Pedig senki sem érzékeltette, hogy szükség volna erre és aggódó kérdésére a lány szinte türelmetlenül, de a szeretet hangján nyugtatta:
- ugyan, anyám, tudod, hogy nagyon ízlik, mindig is ízlett s így is marad! De ha egy szendviccsel, vagy pizzával vársz, akkor is örülök neked!
B. még nem értve a felnőtt felhangokat, egyenesen C. szemébe mondta:
- mama, finom volt, szeretlek! Miért sírsz?
És most B.-t kellett nyugtatni, hogy nincs semmi baj: anya elérzékenyült kicsit.
A sütemény teteje csupa porcukrosra sikerült, és amint B. beszippantotta, azonnal prüszkölnie kellett. Ez volt az a pont, ahol a palástolt feszültségek egy kiadós hahotában feloldódtak végre. B. csak egy jó pohár víztől csillapodott le. Ahogy körbetekintettek, szavak nélkül egyszerre érezték meg, amit külön-külön tudtak is: hogy ők egy igazi család.
Az összeölelkezéstől csak az apró konyha és az edényekkel megrakott asztal „mentette meg” őket.
- Együk meg hamar a desszertet, aztán ki-ki a dolgára!- próbált erélyes lenni C., ami láthatóan nem nagyon sikerült neki – és tiszta vizes poharakat osztott szét, leszedve az asztalt.
A kaputelefon csengője ekkor szólalt meg, teljesen váratlanul.
Összenéztek:
- vársz valakit?- én nem.
- én sem, talán postás, vagy a lakógyűlésről valaki?
Mire F. beleszólhatott volna, már elengedték a beszélő gombját. Azzal visszaült.
- biztos téves, múltkor mondtam a szórólaposnak, hogy dobja abba a gyűjtőbe, de hát beszélhetek - mióta beütötte valaki a az automata nyitó lapját, időközönként magától is meg-megszólalt. Talán mégis a szerelő lehet?
Szinte el is felejtették már, amikor mintegy tíz perc múlva kopogtattak. Ezúttal C. volt gyorsabb, meg sem nézve a kitekintő ablakot, lendületesen odalépett és sarkig tárta a szárnyat:
- igen? Ki az??? - kérdezte, de csak ezután pillantott fel.
K. állt az ajtóban.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-01-2013 @ 07:57 pm
|