Nyuszek, a róka és Tigris, a farkas a büdös nagy kerek rengetegben kerengett, remegett lelkük, mint a szamóca fagylaltot tartó kéz a ködben, és éppen arról társalogtak, Trunk Egon, aki írja őket, -akit Tönk Bódog Ábrahám írt, akit Mayer Zsolt Simon írt, akit...-vajon rendesen megvacsorázott? Elég volt a mustár, és a májas hurka vegán kaja e? Ám akkor arra jött egy dante, aki vergyáliusért szaladt csak le, elképedt, amint így két alakban álmodott egy beatricét, meghúzta hát a bugyrot, két marokra fogva az öblös palackot, míg aztán az utolsó cseppet, ami fönt megragadt a bugyor alján, nyelvével próbálta lenyalni a bősz templomos talján, de duzzadt szájcsöke bedagadt a merev nyaktagba, így dünnyögött hát gülledt szemmel, kissé bambán, a puffadt húsra ráragadt bugyorral: "Mfinfenfúghyglenfh" és amíg szuttyogott,vergyéliusát okolva, mint árva gnosztikus mondoráma, lassan leülepedett. Nyuszek, a róka és Tigris, a farkas pedig úgy ballagott tovább kéz a kézben, szent rózsa cukros árnyékában sóhajtozva, mint egyetlen egy fagott hang.
|